Első negatív. Korán sötétedik- gondolom, ahogy a rózsaszín pírral borongó felhőket nézem, mint egy félretartott fejű kíváncsi galamb. A fák ágain pár fáradt, aszott levelet billegtet a szél. A szomszéd kutyája rám néz a kerítés rácsán át, majd a vacka melege felé veszi az irányt. Alszik egyet az esti műszak előtt.
Második negatív. Fűszeres rizs pöfög a fazékban, míg fedővel le nem takarom. Az illatos gőz párát húz a konyha ablaküvegére. Fenyőfát rajzolok az ujjammal rá, mint gyerekkoromban, majd vigyorogva szétmaszatolom. Szerencsére még odébb van a karácsony és a hó, bár ahogy kinézek, varjak fekete gyűrűje kering alacsonyan. Havat éreznek- mondta ilyenkor nagymamám.
Harmadik negatív. Hó nincs, fehér hab viszont igen. Borotva serceg arcomon. Bele sasolok a tükörbe. Igen. Férfiasan tökéletes. Énekelve állok a zuhany alatt és eszembe jut,jó, hogy nem társasházban lakom, a szomszédok már leverték volna a vakolatot a falról.
Negyedik negatív. Milyen csendes a világ. Nincs kedvem bekapcsolni a tévét, nem akarom hallani, kit lőttek le, raboltak el, minek az árát emelték fel. Csak a gép zümmög ölemben.
Ötödik negatív. Ha leoltom a villanyt és résnyire húzom a függönyt, kémlelhetem észrevétlenül az estében siető alakokat. Felém sem néznek. Lehajtott fejjel bandukolnak, csak akkor néznek fel sandítva, mikor egy világító ablakhoz érnek. Pillanatnyi kukkolás mások világába, ahogy véget ér a nap.
Utolsó kommentek