Az ember mindig tanul valami új kifejezést, pláne olyankor, ha mondjuk összeköt egy esti grillezést némi pálinkázással és sörözéssel. Ez a kombináció általában sztorizgatós röhögésbe szokott fordulni, ami jó dolog, mert egy dögunalmas családi/baráti körben végrehajtott sütögetés bizony jó nagy szopás. Azon már az sem segít, ha mondjuk "Dobjuk fel a hangulatot!" felkiáltással grillgyújtó folyadékkal kezdjük el spriccelgetni a körülöttünk unatkozókat...

Ha már szopás ( cirmantás, lerántás,obituárézás ), akkor ismét tanultam egy új kifejezést erre a fejbólogatásos némi nemi örömszerzésre. Angyalkám faterja nemrégiben fültanúja volt egy kora reggeli beszélgetésnek. Két srác kísért hazafelé egy bögrét ( csajt, spinkót, bulát ) és az együk fószer, meghallva a reggeli misére hívó harangszót, imigyen szólott:

- Elég sok van már a rovásodon Aranka, de nem kell meggyónnod, elég, ha most feljössz hozzánk és mindkettőnket leharkályozol.

Visítva röhögés, újabb kör pálinka, a sercegő tárcsára gomba, mics és szalonna sercintése, majd az időközben befutó Gyík barátom is belekezdett egy történetbe, aminek apropója a korral romló látás és feledékenység volt. Ha jól emlékszem...

Cimborám boldogult ifjú korában ötvös-vésnöknek tanult. Oktatója, egy öreg szaki, karácsonyra készülődvén pontyot készült vásárolni a konyhára, ezért beállt a sorba, ami egy hentes-halas pult előtt tekergett. Hogy el ne felejtse, miért is várakozik, mondogatta magában:

-Ponty, ponty, ponty...

Rá került a sor.

-Mit adhatok az úrnak?

Az öreg pillanatra elbizonytalanodott, majd felcsillanó szemekkel mutatott a pultra:

-Azt a pacalt kérem, azt ott!

-Ezt?

-Igen, azt.

-...Papa, az egy frottír törölköző...

Röhögés, sör, pálinka, újabb eset.

Egy taxishoz hajnalban valahol Budapesten beszállt egy makonyára beájult feka, aki annyit bírt csak kinyögni, hogy Tatabánya központjába szeretne eljutni. Megegyeztek a fuvar árában, pénz a sofőrnél, ember pedig indulás után két perccel már rotyogva horkolt.

A taxis nem is ment tovább, mint Békásmegyer központjáig, ott felrázta és kitessékelte a szerecsenyt.

- Miszter, disziz dö Tatabánya centrum!

Azt hiszem, régen röhögtem ennyit kajálás előtt és közben.