A héten Angyalkám néha hányingerrel küzdött és úgy érezte, feszülnek a mellei. Az utóbbit leellenőriztem és megállapítottam, hogy van némi igazság alapja a kijelentésének . Kezdtünk bízni benne, hogy a tavalyi szomorú eset után újra babát várunk. Megelőlegezett örömmel bedobtam egy stampót is azzal a felkiáltással, hogy vigyázni kell áldott állapotban a vírusokkal, így fertőtlenítést tartottam ésszerűnek a szervezetemben.

Na, tegnap este Dorkám hányt és iszonyatos hasi fájdalmakra, valamint görcsökre panaszkodott. A tünetek alapján lehetett vakbélgyulladás is, így megszületett a döntés: irány a kórház. 

A Jahn Ferencről elnevezett intézményben kötöttünk ki az ügyeleten. Az ügyeletes doki meghozta a diagnózist, miszerint vakbélgyanú, vagy gyomorhurut, esetleg terhesség. Magamban gratuláltam a sarlatánnak, majd hozzáfűztem konzílium keretében, hogy lehet epe, vagy petefészek probléma is ennyi erővel. Nem hiába láttam annak idején annyiszor diagnosztizálni Grín, Kárter és Hauz kollégákat...

Kiderült, hogy hiába vagyunk kórházban, nem tudják megnézni ultrahanggal, mert ők nem ügyeletesek pénteken, csak szombaton, így este tíz órakor mehettünk át a X.kerületi hoszpitálba . Fasza.

Na, ott sorba kellett álltunk a felvételinél. Volt ott levágott lábú kisöreg, fuldokló öreg néne ( az őzikéje kikötve a parkolóban ), félholt mamóka. A röpke órás várakozási időt Dorkám végig rókázta. Miután kijött a toalettből, közölte, hogy meglepően tiszta  volt a helyiség és a kagyló is.

- Eddig...- vigyorogtam rá. Nem dobtam fel a hangulatát.

Első emelet, ultrahang, kiírva, hogy csengessen rövidet, várakozzon, jövünk. Csengettünk, várakoztunk, rókáztunk, senki nem jött. Meguntam.

- Én most rátámaszkodok arra a nyomorult csengőre, garantálom, hogy pár perc múlva elő fog kerülni valaki, ha nem is ultrahangozni, de megnézni, hogy ki az a baromállat, aki éjjel tizenegykor rövidre zárta a kolompot.

Szerencsére ( az övékére ) a botrány elmaradt, mert előkerültek a dokik. Ultrahang, vérvétel, vizeletminta, majd újabb várakozást követően kicsivel éjfél után úgy döntöttek ezek a hippokratész szégyenítők, hogy kezdődő vakbélgyulladásról van szó-esetleg másról.

Summa-summárum Angyalkámat befektették egy kórterembe, röpke 3,5 órával azután, hogy az első orvos látta. Műtét egyelőre nincs, jegelik a gyulladt testrészt és gyógyszeres kezelést alkalmaznak.

Nem bízom én ezekben a sintérekben.