Lassan eljön ismét karácsony áldott, szent, várva várt, szeretett, utált napja. ( Nem kívánt törlendő, ki-ki egyéni ízlése szerint válogasson a fenyőfás-ajándékozós nap egyéb titulusából).

Nálunk a karácsony már-már szokás szerint változást hoz az életünkben. Két évvel ezelőtt körülbelül akkortájt került áldott állapotba Angyalkám , nagyon örültünk, később nagyon sírtunk, mikor elreppent a kis magzatunk az angyalkák közé.

Tavaly Dorkám vakbélgyulladás tüneteivel küzdött az ünnepek alatt, később kiderült, hogy a sarlatán dokik benézték a dolgot, ismét babavárás örömében és lázában éghettünk. Így hiába jegelték, kilenc hónap múlva a kis vakbélgyulladásunk egy gyönyörű kisfiúként látta meg a napvilágot.

Most újra a karácsony közelít felénk hűvös talpain osonva, de talán nem túlzás kijelentenem, a legboldogabb ünnepek elé nézünk, a fa alá nekünk már a sors odacsempészte a legszebb ajándékot, Botondot.

Békés, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!