Egyik nap kávézás közben beszélgetek a három derék szobafestővel , huszonéves srácok mind. Felkerült a szó a zenékről , kérdik tőlem is miket szoktam hallgatni. Felsoroltam pár banda nevét , mire csak néztek, mint tevehajcsár a Lamborghinire.

- Ilyen rockzenéket a középkorban csináltak. - jelentette ki az egyik ecsethuszár.

- Csinálni azokat a szarokat csinálják, amiket ti hallgattok - feleltem - ezeket játszották és játsszák, mégpedig hangszerekkel .

Jót röhögtek ezen, még pár poént elsütöttek a zenei ízlésemmel kapcsolatban, én csak vigyorogtam rajtuk.

Pár perc múlva valamelyikük megemlítette a legutóbbi történéseket az Éjjel - Nappal Budapest nevű szarságból.

- Láttad , Béka?

- Dehogy láttam, én nem nézek ilyen faszságokat.

- Neeem? Akkor miket nézel ?

- Sportmeccseket, néha filmeket, ismeretterjesztő műsorokat, ilyesmiket, vagy egyiket sem, hanem olvasok.

Olyan döbbenten néztek rám, mint kotlóstyúk a tojásrántottára.

- Olvasol? Mit?

- Konzerveknek a címkéjét, hogy meddig érvényes a szavatossági idejük, marha úr. Mi a fenét olvasnék, ha nem könyveket?

- Könyvet?

- Azt. Az olyan, mint az sms, csak hosszabb és papírra van nyomtatva. Egyszer próbáljátok ki, nem fog fájni...

Teljesen sokkot kaptak. Rockzenét hallgatok, nem nézek valóságsókat, olvasok... Ez ledöbbentette a srácokat.

- Bazdki Béka - vonta le a konzekvenciát egyikük - te öreg vagy.