Négy éve már, hogy megfogantál
s mindent, mi volt félredobtál
bánat, magány és lucskos nyomor
elszállt minden, mi szomor
Karácsony éjjelén, búgó angyalok éneke
apró magzat kérdezte, élek e?
Nem tudtuk, bár vártuk, él e ?
Hogy elérjük, mi világnak széle.
S ha már elértük, megragadtuk,
kockát dobni nem akartunk
csak szeretni téged
kisfiunk
cseppben fogant élet
Négy éve már, hogy megfogantál
szívemből a dal újra felszáll
papírra és versbe, mint apró szikra
hogy téli éjek gyantás fényét gyújtsa
Ragyog az éj, ordít a csend
fordul a világ, egyszer lent és újra fent
de míg az apró mag szárba szökken
megtanulunk szeretni könnyen
hogy míg Sarkcsillag fénye ragyog
veletek óvni, szavatok szólni
örökké veletek vagyok.
Utolsó kommentek