Eljött végre a gyerekszoba kifestésének ideje, azon egyszerű oknál fogva, hogy végre pár napig nem kellett mennem dolgozni. Angyalkám már jó ideje meg is álmodta a dizájnt, amit közölt is velem oly könnyedén, mintha csak egy reggeli habos kávé elkészítéséről lenne szó.
- Azt gondoltam ki szívem, hogy a a falak körülbelül másfél méterig palástfű színűek legyenek, onnan pedig libapimpó színre váltunk át, a mennyezettel együtt.
Mivel kissé bekancsalodhatott a szemem az ötlettől, így gondolta, nyomatékot ad szavainak, aduászként megsimogatta a pocaknak nevezett görögdinnyéjét, amiben Botond fiunk aludt békésen.
Nyert.
Megvettük a festékeket, majd egyeztettük újra a dolgokat.
- Tehát a mennyezet és a fal fele avas vaj színű lesz, az alja pedig libafosban fog pompázni, ha jól értettem...
- Libapimpó és palástfű!
- Azt mondtam én is. Más kívánság?
- Ezt szeretném még, ha felfestenéd a falra - mondta és egy papírlapért nyúlt.
Gyorsan megkapaszkodtam a szekrény sarkában, nehogy összerogyjak az új ötlet súlya alatt.
A papíron egy fal volt látható, amin egy oroszlán, egy zsiráf, egy majom és egy tigrisre hajazó lényből álló raj vonult ismeretlen okokból ismeretlen irányban. Ezt kellett még felvarázsolnom a libapimpóra.
- Nincs az az isten ! - nyögtem fel.
- Hozok sört!
- Akkor van.
Ez volt a varázsszó ugye, így már nem tudtam nemet mondani az én kis drágámnak.
Elkészült a festés is, az állatkák is vidáman masíroznak a falon, úgyhogy van öröm és bódottág.
Nem bánom, hogy hagytam magam rábeszélni.
Utolsó kommentek