Utolsó kommentek

  • szivar: @lancelotbéka: S akkor most még vethettek petrezselymet is, a zöldjét időjárástól függően lehet szedni szinte egész télen keresztül - a sorába meg mehet hónapos retek vagy nyári retek. Arra azért ne... (2018.09.09. 15:04) Kis kert, nagy öröm.
  • lancelotbéka: @szivar: 2x vetettünk krumplit, a zöldbab második vetése utáni bő termés is leszedve. Cukkini, paradicsom, paprika szépen termett, idén az uborka volt jóval kevesebb, mint szokott lenni. Igyekszem-i... (2018.09.09. 07:11) Kis kert, nagy öröm.
  • szivar: Lehet kapni nyári retket is. Ja, a krumpli vetése sincs még elkésve - csak egy kicsit. :) Ha kell újhagyma szeptemberre-októberre, akkor... Annak sincs még későn (dughagymáról) - meg lehetne még sor... (2018.07.31. 06:17) Kis kert, nagy öröm.
  • bakker.: Hajrá, sok sikert! (2018.04.16. 16:40) Termékenység.
  • lancelotbéka: @Thaliavilaga: Köszönjük szépen, Nektek is minden jót kívánunk karácsony ünnepén! Ui: Szívesen olvasnám a blogod, ha még megvan.... (2017.12.24. 06:47) Kis karácsony...
  • Utolsó 20

Utolsó kommentek

  • szivar: @lancelotbéka: S akkor most még vethettek petrezselymet is, a zöldjét időjárástól függően lehet sz... (2018.09.09. 15:04) Kis kert, nagy öröm.
  • lancelotbéka: @szivar: 2x vetettünk krumplit, a zöldbab második vetése utáni bő termés is leszedve. Cukkini, par... (2018.09.09. 07:11) Kis kert, nagy öröm.
  • szivar: Lehet kapni nyári retket is. Ja, a krumpli vetése sincs még elkésve - csak egy kicsit. :) Ha kell ... (2018.07.31. 06:17) Kis kert, nagy öröm.
  • bakker.: Hajrá, sok sikert! (2018.04.16. 16:40) Termékenység.
  • lancelotbéka: @Thaliavilaga: Köszönjük szépen, Nektek is minden jót kívánunk karácsony ünnepén! Ui: Szívesen olv... (2017.12.24. 06:47) Kis karácsony...
  • Utolsó 20

Gyermekrablás a Palánk utcában.

lancelotbéka 2016.02.14. 05:35

 Rögtön ennek a régi ifjúsági filmnek a címe ugrott be, mikor Angyalkám bejelentette pénteken, hogy nekem kell mennem Botondért a bölcsibe. Kivert a víz. Azt sejtettem, hogy a sok rohangászó törpe közül csak sikerül kiválasztanom utódom és nem valami idegen kis muksót fogok hazahozni, na de mi van akkor, ha a dadusok nem ismernek fel, hogy ki is vagyok és hülyére vernek bilikkel, vagy lefojtanak, mint görény a kiscsirkét a szaros pelenkák garmadával? Vagy rám hívják a terrorelhárítókat?

 Fel lettem vértezve mindenféle utasításokkal, milyen csoportba jár Boti, mi a jele, ami a szekrényén van, mely ruhadarabokban kell hazahoznom. Ezeket persze már a sarkon elfelejtettem, de felsejlettek bennem Dóri szavai : " Ne aggódj, majd Boti tudja, mit kell csinálnod! " Ez sem nyugtatott meg túlzottan...

Beértem a bölcsibe, benyitottam az előszobába, ahonnan rögtön a két dadus tekintete fogadott. Uramjézus, most segíts ! - gondoltam, csak ezt ússzam meg élve, gyertyát gyújtok a csatkai szent szűz lábánál... Az egyik nőszemély szájáról ezt olvastam le : Ő kicsoda?

Na, gondoltam, most jön a bilivel agyonveretés, vagy a pelenkás vegyi támadás.

A másik dadus végigmérte a fizimiskámat - ő tűnt a veszedelmesebbnek, volt vagy 190 centi magas és 120 kiló - majd kibökte: Szerintem Boti apukája.

Hála istennek, kisfiam eléggé hasonlít rám, nem kell genetikai vizsgálat a rokoni szálak kibogozásához, bár hozzá kell tennem, hogy Botond egy verőfényes pénteki napon született, a postásunkat pedig én és az egész környék csütörtökön látta utoljára, aztán nyomtalanul eltűnt és ez most nem vicc, így történt.

Kisfiam szaladt hozzám, pár pillanat és ott álltunk, mindenféle jelekkel díszített szekrények előtt. Mit is mondott Dóri ? Katica? Vagy légyölő galóca? Mindkettő pöttyös elvégre. Esetleg cseresznye, meggy, netán körte? A fene tudja, nem vagyok én Bálint gazda, vagy őstermelő.

 Szerencsére Boti kihúzott a slamasztikából és megmutatta a szekrénykéjét - ami tele volt ruhákkal, meg mindenféle cuccokkal. Mély lélegzetet vettem és ráhúztam a legelső, kezembe akadt ruhadarabokat  ( közben halk fohászt mormoltam az Úrhoz, hogy ezek tényleg az övéi legyenek ) és elindultunk hazafelé.

  Az úton már minden ment simán, otthon mindenki meg lett dicsérve, hogy milyen ügyes volt, pláne Botond, hogy nem hagyta pácban a fatert...

Na, így történt eme kemény feladat végrehajtása!

Címkék: humor egy napom Botond kisfiunk

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lancelotbeka.blog.hu/api/trackback/id/tr278388570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.