Közelít a karácsony, mindenki lázasan készülődik, hogy meglepje szeretteit új fuszeklivel, soha ki nem olvasandó könyvvel, a harmincadik sapka-kesztyű-sál kombóval, eredeti dzseniferlorez parfümmel a kínai piacról, menőbbék pedig holdutazással, illetve szabadtüdős merüléssel a Titanic roncsaihoz...
Angyalkám is több órára megpattant itthonról, majd amikor elénekeltem neki a "hol jártál báránykám? " kezdősorú klasszikust, akkor közölte, hogy titkos karácsonyi küldetésen volt, úgyhogy ne kíváncsiskodjak... Majd a következő beszélgetés zajlott le, szigorúan a karácsony mindent átható szellemében:
- Mondtam, hogy nekem ne vegyél semmit karácsonyra, sőt, egymásnak se vegyünk semmit, csak Botikának.
- Lófaszt! - közölte drágaszágom emelt hangon, ilyenkor vészcsengő kezd el berregni a fejemben, jelezve, hogy kivételesen jobb lesz, ha lapítok - Legalább ilyenkor lepjük meg egymást akár csak apróságokkal!
- Ezt most miért mondod? - gerjedt fel bennem a férfiúi öntudat, persze nem a legjobbkor...
- Azért, mert se a névnapomra, se a szülinapomra nem kaptam semmit tőled, elfelejtetted.
- Na, látod. Pont ezért ne vegyünk semmit egymásnak, így nem lóg ki a karácsony a sorból.- próbáltam egy poénnal elütni a szitu élét, nem sok sikerrel, így végső fegyverként bevetettem a legaranyosabb nézésem és kivágtam a varázsszót.
- De azért szeretlek!
Utolsó kommentek