Angyalkám hazaért a munkából, csá és puszi, majd negédesen mosolyogva illegette magát előttem. Gyanút fogtam, hogy itt most fennforgás van, valamit észre kéne vennem. Valami változást. Nézzük csak!
A frizura szerintem ugyan olyan, mint utolsó emlékem óta. Legalább is nekem úgy tűnik... Kétségbe esetten néztem végig a ruházatát, de nem tudtam eldönteni, van e valami új hacuka rajta, vagy netán és esetleg új pipellőben feszít életem. Summa-summárum, meg voltam lőve.
- Nem érzel valami illatot? - jött a felmentő kérdés.
- Kutyaszarba léptél?
- Baszdki... Szagold meg a nyakam!
- Talán valami citromfű illatot mintha éreznék. - próbáltam nyomot fogni, mint Kántor az OTP-előtt.
- Pasik... Szagold meg a csuklómat!
Szagoltam.
- Megvan! Szalámis zsemlét ettél!
- Ezt nem hiszem el! A kedvenc parfümömmel vagyok befújva....
- Miért nem ezzel kezdted szívem? Mi a fenének kell itt ki mit tudot rendezni ? Egyébként még az jutott eszembe, hogy új öblítő volt a mosógépben...
Utolsó kommentek