Tegnap reggel indultam fodrászhoz, de előtte még be kellett mennem a postára. Angyalkámnak felcsillant a szeme és előállt egy pazar ötlettel:

- Ha már arra jársz, a karácsonyi vásárról kellene nekem valami.

Felberregett a fejemben a vészcsengő. Eszembe jutott egy történet, mikor valami hajfestéket keresve bolyongtam fél órát a drogériában, tétován markolászva-nézegetve a festékek garmadáját, mint egy tatarozásra készülődő, kivénhedt playboy...

- Ki akarsz nyírni... - nyögtem fel. 

- Dehogy, azt sem tudod mit szeretnék!

- Addig jó nekem... Na, miről lenne szó, mert hajfestéket nem veszek még egyszer!

- Egy arckrém kellene. Csigakrém!

- Aha. Azt a gordonremszitől kérd, jó? Szívatsz, mi?

- Dehogy, tényleg van ilyen krém!

- Persze, majd gondolod, hogy odaállok az eladó elé, hogyaszongya , csigakrémet kérnék! Ja, meg kígyónak lábsót, madaraknak fogsort!  Mire ő megkérdezi, házas, vagy meztelen csigásat kér? Na ne... Engem ugyan nem fogsz kelepcébe csalni szívem. Majd a nyáron kifekszel hajnalban a veteményesbe, lesz ott majd csiga bőséggel, úgy kenegeted velük magadat, ahogy akarod.

Még hogy csigakrém...

Ui: mint kiderült, tényleg létezik...

-