Múlt hét szombaton koncerten voltam, a volt Wigwamban, a Fehérvári úton, abból az alkalomból, hogy két zenekar is születésnapját ünnepelte, az OI-KOR a harmincadikat, a Titkolt Ellenállás pedig a huszadikat. Remek apropója volt annak, hogy régi barátokkal újra találkozhassak, beszélhessek, hiszen van, akivel bő tíz éve nem találkoztam...

Földijeim Csongrád megyéből egy egész busszal jöttek, érkezésüket rögtön kiszúrtam, mert ahogy leszálltak a járműről, rögtön kocsmát kezdtek el keresni hangos kurjantással, hiszen megszomjaztak az úton, a betárazott pálinka-sör-bor hegyek ellenére.
 Örömködés, egymás ölelgetése, majd igyunk valamit. Kivel mi történt az eltelt évek alatt, majd újra igyunk valamit. Fél kilenckor pedig újra szólt az OI! a koncerten, színpadon az elmúlt 30 év prominens arcai is felléptek egy-két dal erejéig, megadva a módját az évtizedek ünneplésének. Egyesek szerint voltunk vagy ezren, már nem mindenki bakancsban és bomberben, némi súlytöbblettel, kevesebb hajjal (nem a fodrász miatt ), itt-ott ősz halántékkal, de együtt énekelve az ismerős dalokat.

Azt hiszem, mindenki jól érezte magát, annyira, hogy pillanatok alatt eljött a buli vége, repült az idő. Elbúcsúzáskor volt aki benyögte, hogy viszlát, az ötvenedik évfordulós bulin! Remélem nem kell addig várni az újabb találkozásra...

OI-Kor koncertre készülődve 1990-ben. Repülnek az évek.

És újra koncert 23 év múlva.