A panellakó ember külön rendszertani besorolásban szerepelt nálam eddig is, amit csak megerősített az utolsó másfél hónap bennem. Tízemeletesek folyosóit, lépcsőit burkoljuk, úgyhogy volt (van) alkalmam megfigyelni munka közben az egyedek viselkedési szokásait...
Az első specifikus faj nyomai azonal szemünk elé tárulnak, amint belépünk a lépcsőházba. Ő a láthatatlan üzengető. Ifjú egyedei előszeretettel karistolnak, illetve firkálgatnak a liftben, vagy annak ajtajára különböző stílusban. Tárházuk kincseiből: hajjráfradi, kármen (eszmeralda ,gizi, tünndi, béjbi, laci, sanya) szeretlek, vagy eme nevek hüjjevagy szavak kombinációjával megspékelve, szkúter, ladagaga, dópmen, vagy oldszkúl rajongók esetében beatricse feliratok, különböző népi motívumok, horog és kettőskeresztek, dávid és sátáncsillagok sormintája...
Idősebbek is elkezdhetik, azaz az érett korosztály sem maradhat ki a sorból, ők tacepaókon üzennek, ilyesmiket, hogyaszonggya: " rohaggyon le a keze annak, aki ellopta az ajtóm elől a muskántlimat", " büdöskurva, halkabban élvezzél hajnalba, mert nem tudunk aludni az urammal miattad", " büdösparaszt, mikó fejezed mán be a felújítást a hatodikon rádhívom az apeket, tudom, hogy feketén csempészteted a fürdőszobádat!!!"
Kutya nélkül nem élet az élet. Nos, az ebtartóknak két faját figyeltem meg a panellakók között. Egyik a hónaljkutyás. Itt persze nem a borotválatlan hónaljú emberekre gondolok, hanem az apró, macska-hörcsög méretű blökikre és gazdáikra. Tél lévén szigorúan kiskabát, kapucnis pulcsi van az ebekre húzva, " akik " három helyre hajlandóak hugyozni csak. A liftbe, a lépcsőházba, illetve a ház bejárata elé. Mondjuk,máshol végezni dolgukat elég esélytelen, ugyanis amint a friss levegőre érnek, gazdáik azonnal a hónuk alá kapják őket, így sétálnak velük egy kört, majd irány vissza a cellába...
A másik típus a nyudíjas. Idős ember, idős kutyával, ősz szakáll az embernek (még Marika néni esetében is) , na meg a kutyának, utóbbi szigorúan kölyökbálna méretre hízva. Séta végén a kutya és gazdája felváltva bukik rá az oxigénpalackra.
Vannak a folyamatosan ordítozók ( ezek általában etnikumok, akik addig űzik ezt a műfajt, míg ki nem lakoltatják őket a sok ki nem fizetett közüzemi díj miatt). A mjúziktévé, vagy bóvliguszti üvölt nonstop, valamint apa, anya és a 3-4-5-6-7-8-9 rajkó.
Következők a sorban az alkatrac- fílingesek. Rács és zárhegyek. Rács a folyosó elején, az ajtón, mindegyiken minimum három zárral. Külön hátizsákban tartják hozzájuk a rengeteg kulcsot. Az ember azt hinné, ekkora elszeparáltság mellett tudomásuk sincs a környezetükről. Lófaszt. Ők lesik legjobban a többi lakót, a nap 24 órájában folyamatosan. Tegyük hozzá, a leselkedés amúgyis össznépi sport a panellakók körében, lassan felvehetik az olimpiák műsorába, hamarabb nyernénk ebben aranyérmet, mint mondjuk fociban, az tuti.
Nos, első körben ennyi. Tubikontinnyud, ahogy a művelt norvég mondaná.
Utolsó kommentek