Valamelyik nap a televízióban egy nőszemély- valószínűleg az oldalszütyős, agyoniskolázott, gerébágis, víz alatt szülök, fán szoptatok véresszájú aggszűz emancipátor fajtából- azt fejtegette, hogy a nőknek nem szabadna elfogadniuk a csomagjukat cipelni, felemelni segítő férfikezet, mert ezzel a rohadék tesztoszteron fűtött hímállatok valójában lesajnáló módon így adják tudtára a világnak, hogy valóban a női nem a gyengébb és ez megalázó a nők szempontjából... Hiába, no, nem eredménytelenül tanult annyi évet ez a nő különböző felsőoktatási tanintézményekben, csak okosabb lett az átlag vadmagyarnál. Bár szerintem jobb lett volna a világ számára, ha a fogantatás előtti pillanatokban inkább egy papírzsebkendőben landol apu öröme... A nő a gyengébbik nem, mert genetikailag így alakult ki a csontozatuk, az izomzatuk az evolúció során- már persze, ha az alap esetet vesszük példának és nem a Sebeők János vs.Xiang Csün női súlyemelő világbajnok esetet- és ebben semmi degradáló nincs. A férfi pedig többek között úgy fejezi ki tiszteletét és megbecsülését a női nem felé, hogy felsegíti a teli táskáját a buszra, kiveszi a kezükből a szatyrot, a csomagot és viszi helyette, mert ezt úgy hívják: udvariasság. Nem pedig az ellenkező nem lenézése. Lenézni az ilyen istencsapásait tudom, mint a műsorban beszélő nőnek látszó valamit, akinek valószínűleg életében nem volt orgazmusa férfi által, mert az kihasználása a női testnek, nincs gyereke, mert az egy Csillagkapus módszer, ahol a férfi gazdatestet keres az utódjának a szegény nők testének kárára, nem engedi, hogy egy férfi cipelje a táskáját, vagy segítsen neki, mert az degradáló női mivoltjára- viszont bejárónőt tart, aki főz, mos, vasal, bevásárol, miegyéb , szigorú asszonya számára, minimálbérért és a hibázás esetén azonnal bérlevonással, kirúgással bünteti azt, mert ugye a modern rabszolgatartás nem erkölcstelen.

Az ilyen emancipátorok nálam nem érdemlik ki a NŐ titulust. Remélem a ténsasszony nem is háborodik fel akkor, ha nem adom át neki a helyemet, nem nyitom ki előtte az ajtót és nem engedem előre, ha leejt valamit nem fogom felvenni helyette, ha valaki trágárul beszél , vagy erőszakoskodik vele, nem védem meg. Védje meg a nőtanács- ahogy ez a kabaré klasszikusban elhangzott.
Ne jöjjön a családon belüli erőszakkal sem- amit természetesen mélyen elítélek- mert bizony sok férfi tudna arról mesélni, milyen is az, mikor nem pofonnal, de megalázó lelki terroral él az asszony férjével szemben, főleg idősebb korban. Ezek nem a nemek egyenjogúságának problémái, hanem intelligencia, az egymás megbecsülésének, szeretetének, tiszteletének, az együttélés írott és íratlan szabályainak betartásáról-vagy be nem tartásáról szólnak.
Vihar a biliben, ez jut ilyenkor eszembe. Meg az, amikor sötét vallási és társadalmi szokások miatt Afrikában megcsonkítják a kislányok nemi szervét, hogy ne élvezhessék a szexet, vagy az Arab országokban lefátyolozott rabszolgaként adják-veszik őket és a saria törvényei szerinti vétkeik miatt halálra kövezés lehet a sorsuk. Ja, hogy erről így beszélni már-már rasszizmus? Kérem. Vagy női szabadságjogi harcosok vagyunk, vagy kussoljunk Európa ezen felén, a puha irodai bőrfotel és a meleg szoba mélyén, diétás ételeket kanalazva és azon töprengve,  melyik edzőruhámat is vegyem fel a kétszekrényi választékból az esti fittneszórámra, hogy formában legyek, mikor szafarira utazom a fekete Afrika valamelyik országába, jó fotókat csinálni a fejükön korsót egyensúlyozó, karikákkal megnyújtott nyakú lányokról-asszonyokról. Mert az olyan egzotikus, az a más kultúra...