A mai reggelem is úgy indult, mint a többi. Ahogy kikászálódtam az ágyból, megcsókoltam a jó illattal szuszogó Angyalkámat és a konyha felé osontam halkan, hogy fel ne ébresszem őt. Ekkor még nem sejtettem, ma különös napra ébredtem.

A rádióban egy hang arról zörgött, hogy a rengeteg jelentkező miatt el tud indulni az új felzárkóztató program, ahol termőföldet, vetőmagot kaptak a pályázó roma családok, a termést hazai bolthálózatok fogják felvásárolni, csakúgy, mint az állattenyésztési programra jelentkezettek munkájának eredményét. Végre mindkét fél ad. Az állam a lehetőséget, a felzárkózni akarók pedig munkájukat.

Ilyen indítás után már csak kissé lepődtem meg, hogy a buszon hangos jó reggelttel köszöntött a mosolygó sofőr, majd lehuppantam a tiszta, nem összefirkált és szétszabdalt ülésre. A Nyugatinál szálltam le és eszembe jutott,  fel kellene vennem a tippmix nyereményem, kemény 80 ezer jó magyar forintot. Hiába, na, meg lett az eredménye ismét, hogy gyerekkorom óta focibuzi vagyok... Az aluljáróban feltűnt pár megszokott csöves arc, de ezúttal közterületes mellényben sikálták a falakat és ürigették a kukákat, borotváltan, józanul. Dolgoztak.

A főnököm hívott útközben, közölte,hogy hétfőn az irodában kell kezdenem a kollégákkal, kapunk munkaruhát, üdülési csekket és alá kell írnunk az új munkaszerződést, amely ezeket a juttatásokat garantálja minden évben (+a BKV bérletet) és úgy néz ki, a fizetésünk is emelkedik, ha nem is az egekbe, de érezhetően.

Megtorpantam és felemeltem először a jobb, majd a bal lábam és megnéztem jó alaposan a cipőim talpát, de nem. Nem léptem kutya vagy csöves szarba. Akkor meg mire fel van ilyen remek napom eddig? No, lényegtelen a kiváltó tényező, gondoltam és beléptem a boltba. A polcokon döntő többségében hazai kis és nagytermelők árui kínálták magukat. Házi kenyér, magyar fokhagyma és méz , hazai baromfi, mangalica, szegedi paprika, zsíros, finom tej. A mosolygó, barátságos eladók pedig minden egyes vásárlót jókedéllyel szolgáltak ki, a kasszánál az emberek előreengedtek egy nagypocakú kismamát, a nyugdíjas nénik pedig az időskor méltóságával lépkedtek a sorok között, senkit nem toltak arrébb görbe botjukkal.

Vidám dalt fütyörészve nyitottam ki az újságot és olvastam, hogy 17 országgyúlési képviselő mondott le a mandátumáról, mondván, úgy érzik,nem képviselték az őket delegáló emberek érdekeit esküjükhöz méltóan, ezért sűrű elnézést kérve átadják helyüket a posztra méltóbb embereknek, természetesen végkielégítésükre nem tartanak igényt, azt felajánlják karitatív célokra. Egy oldallal odébb újabb hír fogadott. A gyógyszerlobby bejelentette, mégiscsak van ellenszere a ráknak, az AIDS- nek és más halálos kórnak, a gyógyszerek mindenki számára elérhető áron kerülnek napokon belül a patikákba.

-Hihetetlen...-nyögtem fel- mintha nem is ezen a bolygón élnék...

Az már csak hab volt a tortán, hogy a szomszéd-akivel legalább egy éve nem beszéltem, kommunikációnk kimerült egy odavetett jó napotban- behívott egy kávéra. A bágyadt őszi nap is belesett az ablakon és rámosolygott a két , jó kedéllyel beszélgető emberre.

....Csöörrrrrrrrrr !- üvölt a vekker. Felkelek,megcsókolom jó illatú, szuszogó Angyalkámat és kiosonok a konyhába. Hideg eső veri az ablakot. Megcsóválom a fejem és elmosolyodom. Nem semmi egy álmom volt....