Bezzeg a hetvenes-nyolcvanas években minden szebb és jobb volt. Vagy csak a nosztalgia mondatja ezt velem és még oly sokakkal? A fene tudja, általában mindenkinek a saját gyerekkora szépül meg egy idő után, mindegy, mikor  rakta le az a nyomorult gólya.

Reggel a faszbukon folyt némi retro nosztalgiázás, ami ihletet adott eme bejegyzéshez, régi emlékek előcitálásához.

Dunakavics

Kívül ízletes cukormáz, belül mogyoró. Az utóbbit nem szerettem, ezért miután a cukorbevonatot leszopogattam róla, félreraktam azokat száradni, ledarálva ment az etetőanyagba pecázáskor. Egyszer pedig bevittem suliba a tisztára szopogatott szemeket és elosztogattam az osztálytársaknak. Nagy sikere volt a potya mogyorónak.

 Meggymárka.          

Ki ne emlékezne arra a feledhetetlen ízre. Na meg a fülig piros ajkakra ivás után. Mindannyian úgy néztünk ki a pajtásokkal, mint akik a Capella club, vagy a Kék Osztriga bár rendes évi ifjúsági találkozójára készültek...

Bambi.

Itt nem a kis őzikére gondolok, hanem a csatos üveges, narancs ízű üdítőre. Gyártását egy időben megszüntették, mert állítólag kőolajszármazékot tartalmazott az alapanyaga.

Mostanság újra lehet kapni, a Budapest Gyógyfürdő Rt. forgalmazza, kizárólag a Budapesti fürdők területén. Gondolom, mivel a fosszilis energiahordozók kimerülőben vannak, ezért már marha drága lenne kőolajból előállítani ( Mennyit fogyaszt a kis Norbika? Áááá, keveset , százon fél liter Bambit...), így ráfanyalodtak az előállításához a narancsra.

Úttörőnyakkendő.

Ehhez is van egy kellemes emlékem. A méltán híres Tigris őrs vezetője voltam anno, ám a csapatot feloszlatta az intoleráns tanári kar, miután az őrsi foglalkozáson a lányokat kilógattuk a második emeleti ablakokból. Nem hitték el a magyarázatot, hogy az erkélyjelenet modern feldolgozását próbáltuk csupán...

Lehetne még a végtelenségig sorolni az emlékeket, nem? Hurrá, hajrá, előre!