Valamikor bő egy évvel ezelőtt indult szerintem útjára a történet, mikor is sikerült lábon kihordanom egy jóképű tüdőgyulladást. Lázasan, taknyosan, leamortizáltan dolgoztam végig egy hetet, én a munka idióta hőse.
Azóta 3-4 havonta vagy fájt a tüdőm/hátam, begyulladt a fülem, szóval az állatorvosi ló példájára minden szar diagnosztizálható volt rajtam és bennem. Persze, orvoshoz nem mentem, valahogy nem bízok a tudományos síntérekben. Na meg ugye macsók vagyunk, úgyhogy a brutál erős szervezet majd csak elintézi a dolgot, ez a szent meggyőződésem betegségügyileg.
Na, a héten újra beütött a krach. Délutánra belázasodás, spenótszínű takonypatak, köhögés, később füldugulás. Természetesen fekvés nuku, reggel ötkor kelés, késő este hazaérés melóból. Átlagban napi 50 papírzsebkendőt trombitáltam tele ( kollégák szerint jobban jártam volna, ha egy bicikli belsőt kötök az orrmányomra és abba gyűjtöm a cuccot a gravitáció segítségével... ), úgyhogy valamit tenni kellett.
Angyalkám:
- Menjél el orvoshoz.
- Nem megyek!
- De!
- Nem!
- Akkor inhalálni fogsz!
- Mit? Nincs az az isten. Nem fogok fuldoklani önként egy lepedővel a fejemen valami forró gőzben. Hülye nem vagyok.
- Inkább fuldoklasz a takonytól?
- Inkább. Maximum lenyelem.
- Áááááááááá....
- Akkor csinálok neked Coldrexet minden este. Azt megiszod.
- Isten ments, nem vagyok én beteg, nem szedek be minden szart.
- De!
- Nem!
- Már pedig de!
Engedtem az erőszaknak, jobb a családi békesség, sőt, még napközben ittam Aspirin+C löttyöt is. Kicsit azért morogtam a családon belüli erőszak tényállásának fennforgásáról, de aztán kussoltam, nehogy hashajtót is kapjak az esti forró italomba. Bajban lennék az éjjeli köhögőrohamoknál. Azért megjegyeztem, hogy engem sem szeret senki, kivéve a kutya. Az is csak akkor, mikor vacsorát kap tőlem.
A hét közepére úgy bedugult a bal fülem, mint a körút délután négykor. Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban nagymamám kövirózsával orvosolta az ilyesmit, úgyhogy ki a kertbe, leszedtem két levelet a növénykéről és lefekvéskor belecsavartam a nedvet belőlük a fülembe. Jobb nem lett, viszont a párna huzat kissé érdekesen elszíneződött foltokban.
Másnap Dorkám édesannya a kórtünet alapján hozott nekem valami házi gyógynövényes fülcseppeket. Este lefekvéskor bele a fülbe a cucc. Jobb nem lett, viszont a párna huzat kissé érdekesen elszíneződött foltokban...
Tegnap este valami Aktivátor nevű cseppeket kellett bevetnem fülügyileg, az eredményt mondanom sem kell. Ez az anyag jó orrcseppnek is dugulásügyileg, de ott állítólag csíp, így kihagytam. Ha nagyon bedugul az ormányom, majd hívunk egy csőgörényest. 
Iszom a kamillateát, eszek fokhagymát. Jobb nem lett, viszont vámpírok tuti nem fognak bemászni az ablakunkon... Javasolták a csilis-borsos forralt bort is, a mama hozott is át nedűt. Lusta voltam forralgatni, így vacsora után megittam hidegen.
Multivitamin, sok folyadék, pihenés a hétvégén. Na meg kíváncsian várom, milyen új, természetes bigyókat javasol a család csepegtetés, kortyolgatás és egyéb külső-belső alkalmazás ügyileg...