Túl vagyunk az idei hellówinen is, mindenki kigyönyörködhette magát faszbukon a sok világító tökfejen, meg a kimázolt fejű, maskarás emberek fotóin, hiszen boldog-boldogtalan osztott meg és lájkolt mindent, ami Halloween. Találtam én is egy gyöngyszemet ezzel a nappal kapcsolatban:

"A magyar király 1477-ben üzent hadat a császárnak, aki befogadta az önkénye elől kincstárával elmenekülő esztergomi érseket. Mátyás villámhadjárata során elfoglalta Alsó-Ausztriát, és ostrom alá vette Bécset!1477 október 31-én foglalta el Mátyás Bécset, innen ered ősi ünnepünk a Hello Wien! " Telitalálat!

Nincs nekem semmi bajom azzal, hogy a fiataloknak eme napon van egy újabb alkalmuk bulizni egy jót. A bajom azzal van, hogyha megemlítem nekik azt, hogy busójárás, csak figyelnek, mint hal a szatyorban, fingjuk sincs, hogy miről beszélek. Vagy ha kapiskálják, mi is a szitu, akkor csak röhögnek, legyintenek... Hellówin. Ezzel le is van tudva minden, eszükbe sem jut mondjuk, hogy másnap ki menjenek a temetőbe a nagyi sírjához, vinni egy szál virágot, vagy gyertyát... Pedig bazdki, a nagymama mindig finom sütivel várt téged, zsebpénzt adott, a nagyfatertől kaptad az első focilabdát, az első barbi babád, lesték minden kívánságodat, sokszor falaztak neked a szüleid előtt, ha valami turpisságot követtél el.

Ezen gondolkodj el néha, ha a monitor előtt bambulsz, ha gyerek vagy, ha felnőtt.

Persze a média inkább a töklámpásokat, meg a maskarákat nyomatja a képünkbe, mert ugye mégis csak Ámerika az etalon...