Párszor neki futottunk a nagy névválasztó családi show-műsornak, mire eldöntöttük, hogy születendő kisfiunk a Botond Zsombor névre fog hallgatni. Legalább is remélem, hogy hallgatni fog rá(m), na meg anyukájára és nem örököl alkalmi süketséget Dorkámtól. Ő ugyan is nagy mágus ebben a műfajban... 

Az ember nem is gondolná, hogy mennyi agytornával jár egy leendő kisgyerek nevének közös nevezőre hozott eldöntése. Először is nem árt már tudni, hogy fiunk lesz, vagy lányunk. Azt a verziót már kapásból elvetettük, hogy Tünde Elemér lesz a neve, aztán majd felnőtt korában eldönti, melyiket használja. Ezt meghagyjuk az agybeteg Svédeknek és az egyéb gender-elmélet fanoknak. A népszerű szappanyopera neveket ( Hozé Ármándó, Huán, Rodrigó ) elvetettük, így a nomen est omen jegyében ki is zártuk, hogy színesfém, vagy bodzagyűjtő legyen a kölökből. Magyar égre magyar ufót jelszóval úgy gondoltuk, hogy valami szép, régi magyar keresztnevet fogunk választani. Na, ebbe annyira belelendültünk, hogy végül  kettőt is fog kapni magzatunk belőle, lássa az a kölök odabent a magzatstrandon, hogy milyen bőkezűek hozzá a szülei.

Na, miután ez eldőlt, mint parasztház kéménye a viharban, elhatároztuk, hogy a mai napon elmegyünk az Anyakönyvi Hivatalba és apasági nyilatkozatot teszek. Mivel nem vagyunk házasok, csak vadasan élünk együtt (mint Rumcájsz és Manka a jicsíni erdőben), így ez a módja annak, hogy kisfiunknak hivatalosan is én legyek az apukája.

Maga az ügyintézés gyorsan és könnyedén ment, viszont sosem gondoltam volna, hogy milyen nem mindennapi esetek és egyedek fordulnak meg ilyen helyen. A mellettünk lévő asztalnál egy fószer arról regélt, hogy a lánya férjhez ment egy görög katonatiszthez (akinek az apja ügyvéd), szült egy kisbabát (mármint a lány és nem a spártai baka) de szar van odakinn a palacsintában és nem tudja, mi módon hozhatná haza az unokáját hivatalosan. 

Később kopogtattak az ajtón, és egy vérfarkasra emlékeztető fejű etnikum toppant be az irodába.

- Segíthetek? - kérdezte az ügyintéző, akinek az arcára ( az enyémmel ellentétben ) semmi csodálkozást vagy más érzelmet nem ültetett ki a látvány...

- Anyakönyvvezetői izét keresek - jött az intelligencs válasz az arcszőr alól.

- Odakint tessék várni ! - jött a rutinos és tiszteletet parancsoló ukáz, mire emberünk rögtön be is csukta az ajtót.

Megemeltem a kalapom a kishölgy határozottsága előtt, de gondolom, ennyi marha között muszáj is határozottnak lennie, ha nem akar káoszt az irodában, vagy kényszerzubbonyt a diliházban.

Pár perc és pecsételtek, aláírtunk, elköszöntünk. Várjuk már szeptember huszadikát, nagyon.