Az álmok fura dolgok. Lófejet tudok növeszteni magamnak (egyesek szerint ez valóság), repülök, mint szupermen, csak annyira nem durva verzióban, hogy a sztreccs gatyómra bugyit húzzak, vagy lekvárban úszok polipok elől menekülve. Gondolom, mindenkinek voltak már különös, nevetséges, vagy félelmetes álmai, sőt olyanok is, amik visszatértek többször is, vagy ébredéskor percekig nem tudtuk eldönteni azt, hogy ébren vagyunk, vagy a valóság az, ami miatt felriadtunk. Agyturkászok tudnának mesélni érdekes történeteket, amiket a páciensek jó órabér fejében elrebegnek nekik...

Na, de sutba dobom az okoskodást és elmesélem a nyájas olvasóknak, mit is álmodtam ma éjjel!

Egy építkezésen dolgoztam, ahol a hegyoldalban lévő villa alá építettem egy hatalmas betonmonstrumot, egy atombunkert. Délben megérkezett a tulajdonos, aki nem volt más, mint NemcsakKároly, a szomszédok című teleregény JóVágási Ferikéje, aki udvariasan asztalhoz invitált. Az ebéd sült csirkecomb volt, amit álmombéli anyukája, Komlós Juci  szolgált fel, a szappanopera Lenke nénije. Hab a tortán pedig nem a desszert volt, hanem az, hogy ebéd közben a kertben élőben zenélt a KFT-zenekar, az egyik számuk refrénje azóta is a fülemben dudorászik, imigyen szól:

- Húsz tábla macskaszar!

El nem tudom képzelni, mit jelenthet ez az álmom. Ha valakinek van tippje, vagy jósnő, álomfejtő a családban, az ne fogja vissza magát, írjon!