Sanyi kollégám derék segéderő, folyamatosan tesz-vesz, ha éppen nincs feladata, akkor szeret beszélni, keresi rá az alkalmat ide-oda oldalogva, mint pedofil a játszótéren. A napokban fény derült élete egy szeletére, már pediglen arra, hogy tagja a Hit Gyülekezetének. Pillanatra le is dermedtem ettől az információtól, mint vasembör a patkómágnes előtt. Gondolom, ez rendesen kiülhetett a képes felemre, mert meg is kérdezte rögtön, hogy én ugye nem vagyok hívő ember? Lottózzál Sanyikám, két milliárd a fődíj, ezt is telibe találhatod. Nincs az az egyház, vagy gyülekezet-felekezet amelyik be tudna hálózni engem. Hogy miért? Azért mert materialista vagyok. Nem, ennek semmi köze a vödörben található malterhoz, azt még Jézus sem tudná kannás borrá változtatni, úgy megkötött ebben a dög melegben. Amúgy mennyi lét kell havonta tejelnetek a gyülekezet kasszájába? 

Sanyi nem értette a kérdést. Legalább is úgy tett, mint aki nem érti. Hímezett-hámozott, hogy a pénzzel ők az Úr munkáját hálálják meg, amit a gyarló emberek megmentéséért végez, non-stop munkaidőben, kíváncsi lennék, az adóhivatal, vagy a szakszervezet mit szólna ehhez. Mondom is neki, Sanyi, ha az Úr a Lázár nevű fószert is fel tudta támasztani, akkor miért nem varázsol a gyülekezet számlájára pénzt, hogy ne kelljen szegény híveinek a zsebében turkásznia? Ez csak egy könnyed ujjgyakorlat lehet a számára. A válasz az volt, hogy a mennybéli főnök nem törődik a hitvány anyagiakkal, eme dolgokat meghagyja az akolban kóválygó nyájának. Jézus is szegény emberként, egy szál hálóingben halt meg és támadott föl, pedig az apja jól menő ács vállalkozó volt. Meg is kérdeztem, hogy ebben így nem érez e valami paradoxont, de miután láttam, hogy annyira érti a kérdést, mint bantunéger a kvantumelméletet, így nem forszíroztam tovább a dolgot, bár azért hozzátettem, hogy a Németsanyi is vidámabbá tehetné sok ember vasárnapját, ha a tévés népámítás helyett inkább szétosztaná a vagyonát a lelki szegények között.

Az nem népámítás, ami ott megy, nem jól tudod, ott komoly csodák történnek. Jézus urunk nekem is ott jelent meg először és vezetett a helyes útra. Na, ja, Sanyikám, meg a gyüli kasszájához. Azért vannak ott fejek rendesen, mikor ige hirdetés van, nem? 

Sok megtévedt bárányt terel vissza ott az Úr az ő aklába, kapom a fennkölt választ. Meséli is, hogy a múltkor jött három drogos csávó, rendesen végig ülték-állták a szeánszt, felakadt a szemük, transzba estek ahogy kell, mint amikor bealmaborozva csápolnak Ricse koncerten. A végén lelkesen beszélték egymás között, hogy mennyire el tudtak szállni a haccacáré közben, aszongya hogy bazdmeg Lojzi, ez jobb mint a drog és ingyen van...

Itt már nem bírtam visszatartani a kitörő röhögésem, le kellett ülnöm a fugázós vödrömre. Sándorunk értetlenül nézett rám, mint beduin a szánkóra, kezében megremegett a fangli víz, ki is csordult belőle a nafta, egyszóval tisztára úgy állt ott, mint Keresztelő Szent János a Biblia című sci-fi regényben.  Fel nem tudta fogni, hogy min röhögök ennyire, de gondolhatta, hogy ebben is a mennyei atya keze lehet, így nem sértődött meg, sőt, kivágta az eddig rejtegetett tromfját és sok szeretettel meghívott a következő ájtatosságukra....