Kettő kedvenc főzéssel kapcsolatos műsor van, amit Angyalkám meg szokott nézni - ha el nem felejti odakapcsolni a tévét. Egyik a Gordonremszi nevű alkesz őrült Pokol konyhája, másik pedig az Acélséf, ahol mindenféle alakok főznek-sütnek legalább ötvenféle összetevőből álló ételeket, amikbe belemagyarázzák, hogy a kurkuma például annyira jól kiegyensúlyozza a rántott húsra kent kakaó ízét, hogy az étel kóstolásakor rögtön a hajnali harmat íze jut eszünkbe. Ehhez a véleményhez a félnótás zsűri vagy bólogat, vagy még nagyobb baromságokkal tromfol rá...

Pokol konyhája pedig nálunk is előfordul, ha nagy ritkán egy légtérben vagyunk a főzőhelyiségünkben, ami elég kicsi, viszont nem nagy. Dorkám szerint én állandóan beledumálok a főzési technikájába, mondandómat az "én ezt úgy szoktam csinálni " felszólalással szoktam kezdeni, amitől ő sokkot kap és kizavar a konyhából. Amit én magamtól is elhagynék, mert én meg teljesen másként főzök mint ő, fázisok közben mosogatok, pakolok, törölgetek, ezektől pedig az én kis drágám szokott idegfrászt kapni.

Tegnap előtt eső miatt nagyon korán befejeztük a melót, így hazaérkezésem után birtokba vettem a konyhát. Sertéscombot felcsíkoztam, majd őröl köménnyel, borssal és fokhagymasóval ízesítettem és állni hagytam, Felkockáztam füstölt szalonnát, kisütöttem aranysárgára, a zsírján pár karika vöröshagymát pirosítottam. Közben megfőtt a héjastól feltett krumpli, amiket félbevágtam, kis fészket kapartam a közepükbe. A kivájt krumplit tejföllel krémesítettem, majd sajttal és a szalonnakockákkal, valamint felaprított főtt tojással összekevertem és megtöltöttem vele a burgonyákat. Uzsgyi a sütőbe a cuccot, majd a hagymás zsíron kisütöttem a combcsíkokat. Közben elkészült a vajon párolt zöldségkeverék is (zöldborsó, répa, kukorica).

Íme a végeredmény: