Lancelot, a béka.

 Az elmúlt héten alaposan rám járt a rúd betegség terén. Először is sikerült egy vírusos gyomorfertőzést összeszednem, aminek köszönhetően bérletet váltottam az  ágy-wc expresszre, fosás és hányás pótjegy váltásával... 4 napi kínszenvedés és armageddon után kezdtem jobban lenni vasárnap délutánra, amikor jött a fekete leves.

 Valami iszonyat módon begörcsölt a vesém, de annyira, hogy a földön fetrengtem, jajgatva a kíntól. Szenvedés közben eszembe jutott a sógorom, aki pont az előző nap mesélt egy hentes haverjáról, aki vesegörcsök közben szokott  legjobb tippmix tippeket kiagyalni, az ad neki ihletet... Na, ez nekem nem ment, de azért kipróbáltam az agykontrollt, lelki szemeimmel láttam, ahogy egy komplett halálcsillag ( dartvédrestől-tijevadászostól) robbantgatja szét a makacskodó vesekövemet, sőt, még a biztonság kedvéért odaküldtem garázdálkodni két birodalmi lépegetőt is. 

 Ez sem segített. Közben Angyalkámnak elmondtam a tüneteimet, aki közölte, hogy hasonlókat élt át vajúdás közben. Levert a víz még jobban és kijelentettem, hogyha ez is elhúzódik 8-10-óráig , mint a szülési fájások, akkor inkább már most felajánlom az enyészetnek nyomorult porhüvelyem, mert én azt nem élem túl...

 Na, de láss csodát, egyszer csak, miután végig söpört rajtam az apokalipszis négy lovasa - úgy is mint:  fájdalom, hányinger, fosinger és kurvaanyád -  múlni kezdtek a görcsök. Sőt, kezdtem egyre jobban érezni magamat. Na, gondoltam, mielőtt rajtaütés szerűen elalszom, pisilek egyet. Csobogás-röpke szünet-hopp és kopp ! Kiugrott egy fránya vesekő, minden probléma okozója.

 Sosem láttam még ilyet, el is tettem emlékbe. Íme a fotó róla ( a bal oldali a vesekő, a jobb oldali egy szemes bors, a méret érzékeltetése végett).

 A napokban kollégámmal és barátommal a Dózsa György útnál akartunk felszállni a metróra, de előtte vettünk lent egy kávét a pékségnél. Közben jót nevettünk egy külföldiekből álló csoporton, akik a jegyautomatánál próbálkoztak telefonos segítséget kérni a BKK munkatársától. Jót poénkodtunk rajtuk ( előző nap ugyanitt szintén egy idős, külföldi párba futottunk bele, akik szintén "beszéltették" bőszen az automatát), miszerint szegényeknek totál kiismerhetetlen lehet a magyar jegykiadó automaták működése. Később kiderült, tévedtünk...

 Cimborám jegyet akart venni az ominózus automatánál, bedobta a pénzt, de se jegy, se mani nem jött... Míg ő próbálta valahogy a pénzét kipüfölni a gépből, addig nekem feltűnt, hogy a másik, tőlünk nem mesze lévő jegykiadóban hónaljig turkál egy drogos kinézetű fószer, majd félre húzódva nézegette a kezében lévő zsákmányt. Rögtön leesett a tantusz, hogy mi is folyik itt napok óta.

 Szóltunk a lejáratnál ácsorgó jegyellenőrnek, hogy van egy fickó, aki eldugította az automatákat, majd szedi kifele belőle a hoppon maradtak pénzét. Meglepő választ kaptunk.

- Tudjuk nagyon jól, ki az. Ezt szokta csinálni, de nem tudunk mit tenni vele, hiába jönnek reklamálni az emberek naponta tucatnyian. Hiába hívjuk a rendőröket is, mert amikor meghallják miről van szó, ki sem jönnek, mert nem tudnak mit kezdeni az üggyel... Egyszer-kétszer bevitték a fickót, aki másnap már újra itt volt, röhög az egészen, meg a rendőrökön....

 Itt tart az ország. Idős, éhező nénik-bácsik, akik végső elkeseredésükben ellopnak a boltból három kiflit, megszégyenítésre és meghurcolásra kerülnek , míg az ilyen féreg, aki lehet, hogy jobban keres ezzel a mahinációval mint én a tisztességes munkával ( gondolom, a csoportosan jegyet venni akaró külföldiek nem aprópénzzel, hanem nagyobb címletű bankjeggyel fizettek) , kiröhögnek mindenkit, mert a fene nagy szabadsággal, liberális demokráciával elbaszott világunkban ezt büntetlenül megtehetik, mert nekik jogaik vannak, meg olyan törvényeink, amik engedik, hogy fosztogassák a tisztességes embereket retorzió nélkül. Ha meg oda megyek és eltöröm kezét-lábát a tetűnek, akkor meg engem fognak lecsukni, mert egy mocskos, erőszakos, önbíráskodó gazember vagyok...

 Nos, akkor röviden, de velősen : az elmúlt esztendő olvasásélményei, na meg tervek az idei évre könyvek terén. 

Sikerült megszereznem ( vettem, ajándékba kaptam) a Trónok harca  könyvek összes részét és ami a legfontosabb, el is tudtam olvasni mindegyiket, sikerült csekély szabadidőmből szakítani annyit, hogy kivégezzem a 8-900 oldalas köteteket. Eleinte kissé belezavarodtam a sok szálon futó történetbe (ki kivel van, illetve kivel nincs ), de miután sikerült rendeznem soraim, utána nagyon magával ragadott a regény világa, valóban zseniálisat alkotott George RR Martin. Nagyon várom, hogy idén megjelenjen a sorozat legújabb kötete. Addig is már a polcomon lapul és elolvasásra vár A Hét Királyság lovagja .

Háborús regényt 2016-ban nem olvastam, viszont már 1 példány kivételével teljes lett a Sven Hassel gyűjteményem.

Kamaszkorom nagy futball ikonja, Détári Döme önéletrajzi könyve is kipipálva, sok régi, nosztalgikus emléket felidézett bennem , idén tervezem elolvasni a Zlatan Ibrahimovicsról szóló "művet".

 Ha esetleg idetéved pár olvasó, aki szívesen ajánlana elolvasásra érdemes könyvet, az ne fogja vissza magát, szívesen veszek minden ajánlást!

Négy éve már, hogy megfogantál

s mindent, mi volt félredobtál

bánat, magány és lucskos nyomor

elszállt minden, mi szomor

Karácsony éjjelén, búgó angyalok éneke

apró magzat kérdezte, élek e?

Nem tudtuk, bár vártuk, él e ?

Hogy elérjük, mi világnak széle.

S ha már elértük, megragadtuk,

kockát dobni nem akartunk

csak szeretni téged

kisfiunk

cseppben fogant élet 

Négy éve már, hogy megfogantál

szívemből a dal újra felszáll

papírra és versbe, mint apró szikra

hogy téli éjek gyantás fényét gyújtsa

Ragyog az éj, ordít a csend

fordul a világ, egyszer lent és újra fent

de míg az apró mag szárba szökken

megtanulunk szeretni könnyen

hogy míg Sarkcsillag fénye ragyog

veletek óvni, szavatok szólni

örökké veletek vagyok.