Első negatív. Halkan zümmögő tűk sóhajtanak bőrbe álmodott képeket fiúk-lányok, férfiak és asszonyok testére. Vidám forgatagban keringünk Angyalkámmal a tetováló művészek standjai előtt, sárkányok, marcona harcosok, vagy éppen vidám színek kacsintanak ránk testekről ezen a délutánon.
Második negatív. Zorall az este. Hideg a sör, forró a rákenroll Szaszáék koncertjén, kicsi és nagy élvezi a nótákat, táncra kelnek a tintafigurák, velük ringunk mi is a zenére.
Harmadik negatív. Napsütéses március idusa. Talpra magyar! Sodródunk a kokárdás tömeggel fel a Várba, szinte harapjuk a friss levegőt. Alattunk a város, a Duna, az ünnep napjára zászlókba öltözött Lánchíd. Az arcom kipirult a naptól, szinte jól esik a múzeum termeinek hűvös, ódon levegőjében nézelődni.
Negyedik negatív. 500 egy üveggel. Az ára nem esik jól, de a frissítő tartalma igen. A rakparton sétálva tangóharmónika hangját sodorja a szél fülünkbe. 11 év körüli, kopott cipőjű és sapkájú, vékony kissrác játszik a hangszeren félénken, fel sem mer eleinte nézni az emberekre. Dobunk egy kis aprót a nyitott táskájába,majd hallgatjuk. Sokan megállnak és szinte mindenki, aki arra jár, a zsebébe, pénztárcájába nyúl és ahogy telik az idő, a fiú zavarban ugyan, de rá-rá néz a mosolygó közönségére. Nálam csillag született, ő lett az x-faktor. Nincs smink, koreográfia, háttértáncosok, majmolás. Kopott cipő és nadrág, félénk mosoly és egy zenélő, tiszta gyermekarc. Nem kell több- ha nem hiszed, nézz a szemébe, majd a szívedbe.
Utolsó kommentek