A napokban olvastam Angyalkámnál egy bejegyzést a mai fiatalok egyre "furcsább" nemi tévelygéséről. A közelmúltban pedig a feministákról írtam ( előtte pedig arról, hogy az óvodákban tiltani akarják a gyerekek nemi identitását erősítő játékokat- a fiúk ne katonázzanak, a lányok ne barbizzanak) , így elérkezettnek látom az időt, hogy írjak egy elméletről, ami ezen dolgok hullámait meglovagolva lopakodik közénk.
A nemek összezavarása.
A házastárs és a család fogalmának értelmezésében mélyreható változások mentek végbe az utóbbi időben. E fogalmak lényegének értelmezése jelenleg nagyban függ a gender-elmélettől, az 1950-es évek óta terjedő ideológiától, amely ma már referenciaként szolgál nemzetközi szervezetek és különböző országok politikája számára; sőt immár kötelező hivatkozási ponttá vált.
A gender-elmélet – az állampolgári egyenlőség nevében – megkérdőjelezi a nemi különbözőség értelmét. A férfi és női nemet tehát társadalmi képződményként fogja föl, amelyet le kell bontani, hogy mindenki személyes irányultságának megfelelően teremthessen társas kapcsolatot.
A gender-elmélet különválasztja a biológiai nemet a gendertől (társadalmi nemtől). Az ember fizikailag lehet férfi vagy nő, de valójában nem ez számít, hanem az, hogy az illető a férfi, női, homoszexuális, transzszexuális, vagy valami más – maga által jónak tartott – nemhez tartozónak tartja magát. Így mindenféle házastársi és családi forma létezhet. A létrejövő kapcsolatokat pedig, mivel léteznek, törvényesen el kell ismerni.
A nemi identitás az ember vágyaitól függ, nem pedig nemiséggel bíró testétől. A törvényeknek figyelembe kell ezt venniük, és harcolniuk kell a diszkrimináció, különösen a homoszexuálisokat érintő hátrányos megkülönböztetés ellen. A hivatalos iratokon többé nem az ember neme, hanem „gendere”, vagyis társadalmi neme szerepel.
A radikális gender-feministák, a meleg szervezetek nagy része, illetve "gender mainstreaming" ideológusok azonban egy teljesen új ember- és társadalom-képet akarnak megvalósítani: Szerintük a "nem" (gender) teljességgel a társadalom terméke. Az ember nem férfinak és nőnek születik (még ha biológiailag rendelkezik is ilyen adottságokkal), hanem csupán a család és társadalom elvárásai nevelik őt férfivá és nővé.
A gender mainstreaming szerint az ember valamiféle semleges lénynek születik, és alapvető joga és képessége, hogy maga határozza meg nemét, szexuális kapcsolatainak formáját. (Az utódok létrehozatalának pedig, szerintük nem egyetlen útja a hagyományos házasság.) A gender-ideológia így eljut a nemek, sőt a család tagadásáig. Pontosabban: szerintük a nemek közötti egyenlőség elérésének feltétele a férfi és női nem, illetve a házasság és család megszüntetése.
A gender-ideológia képviselői tudatában vannak, hogy az imént idézett megfogalmazások a mai felnőtt generáció nagyobb részében ellenszenvet szülnének. Ezért - amint említettük - először a nők és a homoszexuálisok egyenjogúsításáról beszélnek, amellyel minden jóakaratú ember egyetért.
A nők egyenjogúsításának témájában azonban már halljuk a sarkítást is. Hazánkban is többször elhangzott már, hogy az anyaság rabszolgává teszi az asszonyt, megakadályozza szakmai és társadalmi kibontakozását. Biztosítani kell tehát, hogy az anya hamar megszabadulhasson a gyermek és a család okozta terhektől: ennek érdekében pl. meg kell rövidíteni a GYES-t, GYED-et, s a gyermekeket bölcsődében kell nevelni. - Vajon nem inkább a főállású, és megfelelően megfizetett anyaság választhatósága jelentené a nők egyenjogúságát? - kérdezhetjük.
A gender-ideológia fontos előkészítő lépése a homoszexualitásnak, mint önálló nemi valóságnak elfogadtatása, mert így beigazolódnék, hogy nemcsak két nem létezik, hanem legalább három. A távlati cél azonban ennél is több: a nemek teljes átstrukturálása. A pekingi konferencia ENSZ-jelentésének főszerkesztője, az ideológia képviselőivel egyetértésben kijelenti: hogy a férfi és női gender, "a társadalom konstrukciói", amelyeket meg kell szüntetni... "Nem két nem létezik, hanem öt: így nem férfiakról és nőkről kellene beszélnünk, hanem heteroszexuális nőkről és homoszexuális nőkről, heteroszexuális férfiakról, és homoszexuális férfiakról és biszexuálisokról" (és hatodikként a tranzvesztitákról, fűzik hozzá mások).
2008. február 13-án az EU útmutatót adott munkatársainak hogy ne használjanak nemekre utaló kifejezést (pl. nem mondják azt, hogy tanárnő vagy tanár, helyette mondják azt, hogy "tanerő", nehogy sértő legyen a kifejezés azokra, akik sem férfinak sem nőnek nem érzik magukat.)
2008. szeptember 3-án az Európai Parlament döntést hozott, hogy a tankönyvekből, számítógépes játékokból, marketingből, plakátokról száműzni kell a sztereotip férfi és női magatartásformák megjelenítését - Tehát ne a nő varrjon, vagy főzzön a képen, hanem a férfi, ne a férfi vezesse a motort, hanem nő. (A gender ideológia szerint lehetővé kell tenni, hogy mindenki maga válassza meg nemét. Ezért a gyermekeket nem szabad nővé vagy férfivá nevelni.)
2009-ben az Egyesült Államok írt alá egy ENSZ-nyilatkozatot, mely a (szabad) szexuális orientáció egész világra kiterjedő védelmére szólít fel.
A következőkben néhány kiragadott példával szemléltetem a gender gyakorlati megvalósulását a hétköznapokban.
Több országban pl. az Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban, Spanyolországban valamely kötelező iskolai tárgy (pl. etika) részévé tették a gender mainstreaming elméletet. - Spanyolországban a tananyagban az áll, hogy a házasság nem tételezi fel a nemek különbözőségét. Angliában egyes elemi iskolákban megtiltották, hogy használják az apa vagy anya szavakat, mert ez diszkriminatív
A Német Családügyi Minisztérium alá rendelt Egészségügyi Felvilágosító Központ kiadott egy brossúrát 1-3 és 4-6 éves gyermekek szülei számára 650.000 ingyenes példányban, országos terjesztés céljával. Az 1-3 éveseknek írott elemzi, milyen jelentős a kisgyermekek számára a simogatás, és felszólítja a szülőket, hogy rendszeresen simogassák, csókolgassák gyermekeik nemi szerveit. Nyúljanak bele a lányok hüvelyébe és simogassák azt, s így irányítsák őket a gyönyörszerzés ilyen formái felé. A nagyobbaknak íródott könyvecske sok egyéb hasonló ötlet között kijelenti, hogy jó, ha a gyermek már kisgyermekkorban megtanulja az önkielégítést, valamint ha megtanulja azt, hogy a szülők nem csak a heteroszexuális kapcsolatot tartják normálisnak. - A témával szinkronban jelentek meg játékos és énekes füzetek is gyermekek számára, amelyek segítséget nyújtanak, hogy a nemi testrészekről énekelhessenek a gyermekek.
Azt hiszem, nem kell ecsetelnem, hová vezet ez az út. Gondolkodjon el rajta mindenki.
Utolsó kommentek