Nemzeti ünnepünk közeledtével bősz viták zajlanak a közösségi oldalakon, miként is kell kinéznie a kokárdának. A magyar kokárda piros-fehér-zöld színű, tehát kívülről van a zöld. A heraldikai szabályok szerint ez a helyes sorrend, a színeket belülről kifelé kell nézni. Így érvel az egyik oldal.
A másik fél szerint a piros szín van kívülről, mert a magyar ember balról-jobbra, illetve fentről lefelé olvas. Ilyen kokárdát készített Szendrey Júlia is Petőfinek. Az ellentábor szerint azért sikerült a hölgy kokárdája "olaszosra", mert sietett annak elkészítésével, hiszen a költőnek rohannia kellett a Pilvaxba, félt, hogy kihűl a kávéja, meg ugye az a zsivány Vasvári is mindig leszedegeti a habot a tetejéről...
Mindkét oldalnak vannak pro és kontra érvei. Én nem foglalnék álláspontot ebben az ügyben. Szerintem a lényeg az, hogy emlékezzünk és tovább adjuk a szabadságharc megnevezett és névtelen hőseinek emlékét utódainknak. Mindegy, milyen színsorrendű kokárdát viselünk közben.
De túlzásokba sem kell esni, mint 2002-ben fideszék, akik annyi ideig hordták a kokárdát, míg le nem rohadt róluk, némelyik marha akkorát tűzött belőle a kabátjára, hogy daruval kellet azt ráemelni, közben meg nem tudná felsorolni az aradi vértanúk neveit, vagy Klapka Györgyről az ugrana be neki, hogy Vámház körút 9....
Volt régen egy banda Hódmezővásárhelyen, a Wanted. Az ő egyik daluk szövegének idézésével hajtok fejet a hősök előtt.
"Márciusnak idusán, egy szép, tavaszi reggel
feltámadt egy nagy hatalom, a harmadik tenger
magyaroknak ezrei álltak csata sorba, hogy ledöntsék az osztrák önkény uralmat a porba!
Élezgették sasnak karmát vad szibériai medvék
felfalták egy büszke nemzet fiainak ezrét
megtorlásuk emléke örökké fent marad, egy vértől izzó város jelzi
melynek neve: Arad!"
Utolsó kommentek