Ahogy szoktam mondani, Alföldön felnőtt parasztgyerek vagyok ( bár nem volt hatos eke a jelem az oviban ), mindössze bő hat éve élek Budapesten, ahol ugye szintén sok paraszt él,  nem a mezőgazdász fajtából, de azért mégiscsak sikerül valahogy megértetnem velük magamat.

Gyerekkoromban szüleim sokat kertészkedtek, így van némi segédfogalmam a gyümölcsfákról, gabonákról, zöldségekről és gyümölcsökről, többek között tudom, hogy amüzli nem szántőföldön, hanem zacskóban terem, a popcornt sem a parasztok pattogtatják ki a földből, miközben popzenét hallgatnak és egyéb földműves szaktudás birtokosa is vagyok.

Nos, mivel van egy kicsiny, kihasználatlan kertünk, amibe eddig maximum bukfenc volt vetve, úgy döntöttem az év elején, kertész leszek. Nem Géza, nem is Imre, hanem magvető. Na, az meg egy könyvkiadó. Inkább hagyjuk...

Február végén belelkesedve berongyoltam egy vetőmagboltba, ahol a lecsóbajszú eladónak felsoroltam a kívánságlistámat. Az ember próbált megfogni szakértelem terén, de velem rossz lóra tett.

- Milyen fajta uborkát szeretne? - kérdezte.

- Mi a választék? - cseleztem vissza.

- A Mohikánt ismeri?

- Magától értetődik. - válaszoltam - Gyerekkoromban többször kiolvastam , sosem felejtem el Csingacsukkot és porontyát, Fürge Szarvast.

Emberünk rögtön elismerte szaktekintélyemet, ezt olvastam ki elkerekedett szemeiből.

- A Mohikán egy bő termésű, körülbelül 5-6 centis termést hozó hazai uborkaféle...

Ahhhaa, gondoltam, akkor mégsem a Cooper írta ( akiről egy tesztet is elneveztek, ha nem csal a műveltségem... ) Ezek a nyomorult, éhenkórász írók is mindenbe belekaptak, csak hogy pénzük legyen.

Kedélyesen eltársalogtunk még a vetőmagokról és a belőlük előbúvó növényekről - közben gondosan ügyeltem rá, hogy ne sokkoljam többé fölényes mezőgazdasági tudásommal lecsóbajuszt - majd hazafelé vettem az irányt. Otthon balkonládába vetettem a magokat, majd feltelepítettem őket a galériára. Szorgos locsolások mellett szépen bújtak is elő a patiszonok, uborkák, karalábék, paradicsomok, tv és kaliforniai paprikák.

Április utolsó hétvégéjén ki lettek palántálva a kertbe a növénykék, kipótolva csilipaprikával, vetettem még sárgarépát és retket, valamint később a rejtélyes okok miatt mind egy szálig kipusztult patiszonok helyére spárgatököt.

Ma az első szál retkek az asztalunkra kerültek, fényes bizonyítékaként orbitális kertészeti tudásomnak. Mellékelek pár fotót kertünk néhány szegletéről, hátha valaki kedvet kap veteményezni. Tök jó érzés a reggeli kávémat iszogatva gyönyörködni a növekedő növényekben, megéri a dolog, higgyétek el!