Szombat este egy sörözőben iszogattunk Angyalkámmal, egy kedves ismerősöm névnapja adta az apropót erre a belső hangulatügyi folyadékkúrára... Volt egy másik társaság is ott rajtunk kívül, ők is alaposan adtak a májnak. Valamikor éjfél után beszélgetésbe elegyedtem egyikükkel, aminek az lett a vége, hogy közöltem vele, én ki tudom találni a foglakozásukat.

- Az lehetetlen. - mondta a részeg jóember.

- Márpedig lehetséges. Mentalista vagyok. - felelte a részeg én.

- Akkor szerinted ő mivel foglalkozik ? - mutatott rá a társasága legrészegebb tagjára, aki pontosan ebben a szent pillanatban amortizálta le egy asztal teljes ital és pohárkészletét. A fószer sovány figura volt, látszott rajta, hogy világ életében vigyázott rá, nehogy egy deka izom is testére kerüljön, ez világosan látszott a nagypapától örökölt kigombolt zakó mögül. Nagy bajusza volt és egy palacsinta sütő méretű fekete, SZTK-keretes szemüvegen át sasolt a világra. Apródfrizurája a feje búbján vagy három hete el volt feküdve.

- Valami értelmiségi lehet, de nem film vagy színházi rendező, mert akkor kalap lenne a fején és sál a nyakában. Szerintem bölcsész, esetleg valami elvont műveket szerző író.

- Ezt eltaláltad. Bölcsész és újságíró. Most én jövök.

Bele kortyoltam a sörömbe, hogy ezzel is fokozzam mentális képességeimet, majd fölényesen kiböktem a választ.

- Egyszerű. Valami pénzügyi vonalon dolgozó gazdasági ember lehetsz.

Embernek elkerekedett a szeme.

- Közgazdász vagyok.

Itt már nem volt megállás, jött a harmadik cimborája. Farmernadrág kikopva, barna cipő, ami átmenet volt a sport és félcipő között. Kissé kinyúlt pulóvert viselt, a nyolcvanas évek divatja szerint. Kölyökgólya kocka fej. Programozó vagy informatikus. Az utóbbi volt a telitalálat.

A negyedik srác már egy kissé keményebb dió volt. Először is innom kellett egy Unicumot, hogy még jobban kiteljesedjenek mentális képességeim. Szerencsére korábban már beszélgettem vele. Egy átlagos srác, átlagos, józan gondolkodással. (Ez utóbbi kissé képzavar a sörök miatt ugye...). A keze és ujjai nem voltak sebesek, vagy bőrkeményedésesek, tehát nem végezhet fizikai munkát, viszont bemutatkozáskor erős, határozott kézfogást produkált. Mondtam neki, hogy nézzen erősen a szemembe és gondoljon a munkájára.

- Építőipari technikum, vagy valamilyen mérnök lehetsz.

- Beszarás... Gépészmérnök vagyok.

Learattam a csodálkozások kéjes gyümölcsét, újfent megerősítve, hogy mentalista vagyok.

Próbálták ők is kitalálni, hogy én mit dolgozhatok, de csak egy dologban voltak biztosak, miszerint nem lehetek bölcsész. Ezt mondjuk a fizimiskámból nem volt nehéz kitalálniuk... Nem jöttek rá a megoldásra. Na persze, nincsenek is olyan képességek birtokában, mint én.

Fel kéne lépnem a cirkuszban ezzel a mutatvánnyal.