Péntek reggel a többi álmos fejű útitárssal egyetemben felvánszorogtunk a combinóra, hogy megkezdjük a hét utolsó munkanapját. Velem szemben egy csipás szemű, pocakot eresztett, szakállas, torzonborz, húszas évei vége felé járó faszi támasztotta a villamos oldalát. Na, gondoltam, egy egyetemista, aki most húz haza az esti tivornya után.
Tévedtem.
Rumcájsz ugyanis benyúlt a zsebébe és előhúzta a jegyellenőri karszalagját, mindenki megdöbbenésére, az enyémre pláne. Na, emberünk először hozzám ballagott, jegyeket, bérleteket kérve.Tisztességes polgár lévén felmutattam érvényes bérletemet, biccentett, majd a mellettem ülő, ötvenes fószert zargatta ezzel a kéréssel, pláne, miután kiderült, hogy a szobafestő kinézetű ember (fehér szerkó, mindenféle színek foltjaival díszítve ) bérlete 2 napja lejárt. Mondta ő, hogy ma kap fizetést és lesz is új bérlete, hiszen mindig azzal utazik, de már 2 hónapja nem kaptak pénzt ( fasza magyar építőipar ), viszont ma kánaán lesz állítólag. Ellenőrünket ez nem hatotta meg, úgyhogy megkérdezte a szobafestőt, hogy hajlandó-e adni neki egy személyigazolványt. A nemleges választ hallva közölte, hogy akkor hív egy közterületest, vagy zsarut a tetthelyre és akkor lesz irgumburgum. Az ember mondta, rendben, de itt most neki le kell szállnia.
- Álljon meg ! - szólt utána Rumcájsz és megfogta a vállát, de nem sok eredménnyel. A delikvens lerázta magáról a mancsot, majd kilátásba ígért egy akkora pofont az ellenőrnek, ha fogdosni meri, hogy ott is becsönget majd, ahol csak alapot ásnak... Így Rumcájsz lógó orral visszafordult az ő kis Jicsíni combínója belseje felé és kiszúrta magának az új áldozatot, egy tökrészegen horkoló, idősebb ürgét, akinek valami jószág agyarai fityegtek a nyakában egy vékony szíjról, egyszúval úgy nézett ki, mint valami nyugdíjas krokogyilusdandi.. Neki is kezdett az ébresztésnek, rázogatva, bökdösve, jegyeket-bérleteket mantrát ráolvasva próbálkozott. Sikerrel. Mármint ébresztés ügyileg csak, mert ennek az embernek sem volt jegye, vagy bérlete.
- Értsd már meg ember, ha lenne pénzem jegyre, akkor nem itt ülnék, hanem elinnám még valami kocsmában... - próbált logikusan érvelni a potyautas, szimpatikus részeg, persze a mondókája nem egészen volt ennyire gördülékeny, mint ahogy én leírtam...
Közben beért a villamos a körtérre, így részegünk felállt az ülésből. Nem kellett volna, mert pofára esett, mint a zsíroskenyér Pistike kezéből.
- Bazzd meg, ez is miattad van, te hóhér .. Segíccsél mán föl.!- szólt az ellenőrnek, aki fel is húzta a padlóról. - Hol a picsába vagyunk ? Nincs egy cigid, mikulás?
A további eszmecserét nem vártam meg, de az biztos, hogy vidámabbá tette a reggelemet Rumcájszellenőr kalandjai a Jicsíni kombinón.
Utolsó kommentek