Lancelot, a béka.

 Évek óta nem voltam/voltunk moziban. Illetve két évvel ezelőtt egy egri kirándulásunk alkalmával a moziba eljutottunk Angyalkámmal, de a filmet már nem néztük meg. Óriási sor állt jegyért - a büfé előtt, ugyan is ott árulták a tiketteket, két chips és egy kóla között...Leléptünk.

Na, a múlt héten viszont megnéztük a Warrior - A végső menet című alkotást az Arénában. Itt utoljára akkor jártam, mikor a mozi és környékét burkoltuk...

Maga a film egy közepes alkotás volt, aki járatos a küzdő sportokban, vagy szereti és szokta azokat nézni, az tudja, hogy nem egészen így működnek a dolgok a ketrecben. Viszont Nick Nolte szenzációsat alakított a megjavult alkoholista apa szerepében, amiért Oscar - jelölést is kapott a legjobb mellékszereplő kategóriában, szerintem megérdemelte volna a szobrocskát. Egy tízes skálán hatost adnék a filmre.

A melletünk üldögélő négy kis picsa viszont egy fikást érdemelt volna. Az egész film alatt folyamatosan basztatták a telefonjaikat, faszbukon írogattak, gondolom, komoly axiómákat osztva meg ismerőseikkel. Lehet, a moziban való lájkolás valami új sport, amiről én lemaradtam...

Jah, el is felejtettem majdnem. Popcorn vásárláskor kit láttunk? Hagyó Miklóst. Azt hittem, házi őrizetben van, de ezek szerint mégsem. Lehet, hogy pár trükköt el akar tanulni a filmből a ketrecharc elemeiből, hogyha sitten végzi, akkor a közös zuhanyzóban férfias játékok legyenek a túl a barátságon helyett?

Tegnap ismét moziztunk, ezúttal a John Carter című filmet néztük meg.

Fiatal koromban a több részből álló regény (szerzője a Tarzan könyveket író Burroughs ) nagy kedvencem volt, így kíváncsi voltam a megfilmesített verzióra. A látványvilág kiváló volt, de maga a mozi csalódás, kapkodva összedobott zanzája a regényeknek pár új dologgal megspékelve, szerintem lesz még folytatása. 10/5.

 A Magyar népmesék sorozatnak nemrég elkészült az utolsó része is, január 2-án  mutatták be a befejező, századik részt. Helyette cigány népmesékből készítenének sorozatot - úgy tervezik, hogy 13 hétperces epizód készülne, percenként körülbelül 1,5 millió forintból.

Nos, szívesen ajánlanék egy forgatókönyvet az alkotóknak.  Íme a mese.

Kolompár Gazsi esete a jótündérrel.

Szép, madárdalos reggel volt, mikor Kolompár Gazsi munkába indult. (Bizony gyerekek, ez egy mese.) Ahogy ballagott a patakparton, elébe perdült egy tündér, csillogó ruhában, gyémántos nyakbavalóval, hajában rubintos brossal.

- No, Gazsi, most jöttem az Azori-szigetekről, egyenesen a páneurópai roma stratégia  megvitatásáról, a kisebbségi ombudsman ajánlásával, hogy a begyűrűző válság miatt megsegítsem a mélyszegény,  szegregált területek  polgárait.

Kolompár Gazsi eltátotta a száját,majd elvigyorodott. A mondatból a megsegítés szón kívül egy kukkot sem értett, de az pont elég is volt neki. Lesz öröm és bódottág otthon, újabb segíly áll a házhoz, - ami jól jön, mert az anyasági, az özvegy és rokkantnyugdíj, valamint a szociális segílyke már elfogyott és 9 purdéról kell gondoskodnia, sorrendben a kis Gyekszonról és Eszmeraldáról, Rómeóról, Pameláról,Dzsuniorról, Seherezádéról, Aladdinról, Szamantáról, valamint a legkisebbről, aki a keresztségben a Kolompár Brúszwillisz nevet kapta.

- Kívánj tőlem háromat és én teljesítem azokat !

Gazsi megvakarta a fejét, de egy pillanat múlva már elő is állott a farbával.

- Először is azt kívánom, hogy a kocsmában a játékgépen örökké nyerjek, mindennap, sok-sok pízt! Másodjára azt kívánom, hogy legyen vagy száz, egészséges unokám, harmadjára pedig azt kérem, hogy a Magyar Gárdisták változzanak át hupikék törpikékké!

A tündér kissé elcsodálkozot, de mivel látott már sok idiótát életében- mit ne mondjak, naponta bejárt a Parlamentbe - ezért becsukta a szemét és teljesítette a kívánságokat. Na, ezt nem kellett volna. Mármint a szemeit becsuknia, mert mire azokat kinyitotta, Kolompár Gazsi rég leakasztotta a gyémántos nyakbavalóját és elcsórélta a rubintos brossát...

Ha a tündérnek több ékszere lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

 Hiába no, az élet a legjobb forgatókönyv író - esetünkben blogbejegyzés ihlető... Laci kollégámnak  - aki folyamatosan küzd az autónak kinéző járgányaival - végleg  az örök roncsmezőkre költözött a verdája. Nosza, gondolta, beújít egy új ezüstnyilat... Talált is egy alkalmi vételre várót, így elugrott másik munkahelyi állandó tettestársunkhoz, Márkhoz.

- L: Cső , bedöglött az autóm, venni kéne egy másikat...de nincs lé a telómon, hívd már fel a  csávót aki árul egy olcsó  verdát....

- M: Én hívjam fel???  Miért nem te?

- L: Viccelsz?  Nincs egy büdös vasam  sem.

- M: Akkor miből akarsz autót venni?

- L:  Eladom a telómat, abból.

- M: Abból?  Matchboxot akarsz venni?  Abba nehezen férsz be...

- L:  Baszod a lencsét, ez olcsó vétel, 20 rugóért árulja a csávó.

- M:  20 ezer????  Akkor ez olyan lehet, mint a múltkori amit néztünk, a festék  alatt úgy fel volt hólyagosodva a rozsdától, hogy egy vak kiolvasta volna, azt  gondolva ,az Egri Csillagok van rámentve a verdára braille írással...

Némi huzavona után meglesték a csúcstechnológiát. Műszaki nem volt rajta, viszont  egy kisebb disznóól megépítésére elegendő tégla alatta igen, ebből sejthető, hogy kerékügyileg igencsak hiányosságokkal küszködött, pontosan 4 nem volt ezekből, se több,  se kevesebb... Aksi sem volt benne, tyúk viszont annyi, amennyiből egy népesebb parasztlakodalom illusztris vendégeinek 3 hétre elegendő levest lehetett volna főzni....

Nem jött létre az üzlet. A blogbejegyzés viszont igen. Sorry Laci, de azért köszi! 

Az fix, hogy hazánkban a legtöbb marha az építőipar kebelében gyűlt (gyűlik ) össze, egyedül a BKV - ellenőrök tartják velük a lépést szorgosan. Persze, nem csak a kétkezi culágerek intelligencia mentes bajnokok ligájáról beszélünk, mert eme vetélkedésbe beszállnak a főnökök is becsülettel. A bejegyzéshez mellékelek  egy  fotót, volt főnököm gyártotta, mikor egy cukrászdát alakítottunk át... Mivel szerénytelen személyem is az építőiparban garázdálkodik, ezért saját élményeim kútfőjéből merítve tudok bemutatni pár érdekes figurát.

Elsőnek jöjjön Rambó. Magasan kvalifikált segédmunkás, szikár figura, aki hosszú haját piros pánttal fogta össze, innen a beceneve. Rambó nem elég, hogy bandzsa volt, mellé veszettül dadogott is, szájában folyamatosan füstölt a priluki, vagy egyéb ukrán tüdőlövés, napi három doboz volt az átlagos fogyasztása. Egyszer fültanúja voltam, ahogy az akkori főnököm felhívta telefonon, majd pár percnyi eredménytelen információáramlás után beleüvöltött az éterbe.

- Rambó, ezerszer elugattam, ha beszélünk, ved ki a cigit a szádból !

Egy percnyi csend, majd a góré lemondóan legyintett.

- Mindegy, tedd vissza, így sem értek semmit...

Szintén Rambó volt az, aki, hogy ne kelljen aznap dolgozni, inkább elásott az építkezésen vagy 15 zsák csemperagasztót, persze a friss ásásnyom feltűnt este a szemfüles éjjeliőrnek, aki kiásta a zsákokat, majd el is adta még másnap azokat a saját építésvezetőnknek...

Feri szintén segédmunkás arc. Klasszika-filológiát tanult, latin, ógörög szakirányon, persze, ilyen hasznavehető tudással jó sokra ment. Na, ő volt az, aki a vasbakot a szerszámos ládában kereste, máskor pedig a betonkeverő elkapta a lapátját, megtekerte és keresztülhajította a cementes zsákokon.

Cirmi bácsi régivágású kőműves, a kék munkásruhájához elengedhetetlen tartozék volt a svejci sapka, aminek a kis antennájára kifúrt húszfilléres volt húzva.  Cirmi bá', jó szakemberhez méltóan délutánra sakál részegre itta magát,  keceli halálfejes vagy péti ezerjóból  zuttyintott fröccsökkel és cserkópálinkával hajtotta végre ezeket az akciókat. Egyszer kis csapatával sikerült lemásolniuk a Legényanya című filmet, felhúztak három falat is egy nap- csak éppen ablakok nélkül.

Pár éve  valahol Rákosborzasztón burkoltunk egy rettenetesen nagy, három szintes családi házat. Nyár volt, az udvaron kéklett felállítva egy toi-toi wc. Mivel hetente csak egyszer ürítették, el lehet képzelni, mi szagszerkezet uralkodott benne. Nos, az egyik derék szobafestő - lévén kényes gyomrú  ember - nem itt intézte el a nagy dolgát, hanem lerohant a pincébe és ott tette meg. Másnap a kiérkező szerelők nagyot is néztek, mikor a jakuzzit takaró ponyvát lehúzták...

Sasadon egy lakóparkban az egyik burkoló kolléga a lakásban az összes dugalj és villanykapcsoló kiállásba visszatömködte a vezetékeket, majd azokat is leburkolta. Kurvaanyáztak is rendesen az amperhuszárok, mire kikopogtatták, hogy hová is kell kapcsolót és konnektort rakniuk, a tulaj pedig majdnem sírva fakadt, mikor le kellett emiatt verni egy csomó csempét.

Egyszer talán írni kellene egy könyvet a magyar építőiparról. Überelné a showder klubot.