Az fix, hogy hazánkban a legtöbb marha az építőipar kebelében gyűlt (gyűlik ) össze, egyedül a BKV - ellenőrök tartják velük a lépést szorgosan. Persze, nem csak a kétkezi culágerek intelligencia mentes bajnokok ligájáról beszélünk, mert eme vetélkedésbe beszállnak a főnökök is becsülettel. A bejegyzéshez mellékelek egy fotót, volt főnököm gyártotta, mikor egy cukrászdát alakítottunk át... Mivel szerénytelen személyem is az építőiparban garázdálkodik, ezért saját élményeim kútfőjéből merítve tudok bemutatni pár érdekes figurát.
Elsőnek jöjjön Rambó. Magasan kvalifikált segédmunkás, szikár figura, aki hosszú haját piros pánttal fogta össze, innen a beceneve. Rambó nem elég, hogy bandzsa volt, mellé veszettül dadogott is, szájában folyamatosan füstölt a priluki, vagy egyéb ukrán tüdőlövés, napi három doboz volt az átlagos fogyasztása. Egyszer fültanúja voltam, ahogy az akkori főnököm felhívta telefonon, majd pár percnyi eredménytelen információáramlás után beleüvöltött az éterbe.
- Rambó, ezerszer elugattam, ha beszélünk, ved ki a cigit a szádból !
Egy percnyi csend, majd a góré lemondóan legyintett.
- Mindegy, tedd vissza, így sem értek semmit...
Szintén Rambó volt az, aki, hogy ne kelljen aznap dolgozni, inkább elásott az építkezésen vagy 15 zsák csemperagasztót, persze a friss ásásnyom feltűnt este a szemfüles éjjeliőrnek, aki kiásta a zsákokat, majd el is adta még másnap azokat a saját építésvezetőnknek...
Feri szintén segédmunkás arc. Klasszika-filológiát tanult, latin, ógörög szakirányon, persze, ilyen hasznavehető tudással jó sokra ment. Na, ő volt az, aki a vasbakot a szerszámos ládában kereste, máskor pedig a betonkeverő elkapta a lapátját, megtekerte és keresztülhajította a cementes zsákokon.
Cirmi bácsi régivágású kőműves, a kék munkásruhájához elengedhetetlen tartozék volt a svejci sapka, aminek a kis antennájára kifúrt húszfilléres volt húzva. Cirmi bá', jó szakemberhez méltóan délutánra sakál részegre itta magát, keceli halálfejes vagy péti ezerjóból zuttyintott fröccsökkel és cserkópálinkával hajtotta végre ezeket az akciókat. Egyszer kis csapatával sikerült lemásolniuk a Legényanya című filmet, felhúztak három falat is egy nap- csak éppen ablakok nélkül.
Pár éve valahol Rákosborzasztón burkoltunk egy rettenetesen nagy, három szintes családi házat. Nyár volt, az udvaron kéklett felállítva egy toi-toi wc. Mivel hetente csak egyszer ürítették, el lehet képzelni, mi szagszerkezet uralkodott benne. Nos, az egyik derék szobafestő - lévén kényes gyomrú ember - nem itt intézte el a nagy dolgát, hanem lerohant a pincébe és ott tette meg. Másnap a kiérkező szerelők nagyot is néztek, mikor a jakuzzit takaró ponyvát lehúzták...
Sasadon egy lakóparkban az egyik burkoló kolléga a lakásban az összes dugalj és villanykapcsoló kiállásba visszatömködte a vezetékeket, majd azokat is leburkolta. Kurvaanyáztak is rendesen az amperhuszárok, mire kikopogtatták, hogy hová is kell kapcsolót és konnektort rakniuk, a tulaj pedig majdnem sírva fakadt, mikor le kellett emiatt verni egy csomó csempét.
Egyszer talán írni kellene egy könyvet a magyar építőiparról. Überelné a showder klubot.
Utolsó kommentek