Lancelot, a béka.

Régen nem írtam a blogomba, valahogy nem volt ihletem, de a hétfői nap történéseit ki kell bosszankodnom valahol...

Reggel már lógott az eső lába, mikor elindultam dolgozni, na de próba-cseresznye, azért útnak indultam. Persze, mire a tetthelyre értem, már ömlött az eső. Na, a terasz burkolásnak mára annyi, így irány haza. Pici vizet kapott a rendszerem, de ezzel nem is volt gond, míg le nem szálltam az 1-es villamosról, hogy átszálljak a 99-es buszra, ami persze az orrom előtt húzott el. Ezzel még nem is lenne baj, csak ugye abban a tetves Vajda Péter utcai megállóban nincs fedett buszmegálló, csupasz, mint a meztelen csiga picsája. Negyed óra várakozás a jéghideg, zuhogó esőben és íme, megjött a busz! Boldogan lépünk át a mennyország szusszanva nyíló kapuján, majd jött a feketeleves. Sofőrbácsi közölte, hogy mindenki szálljon le a buszról, mert átvezényelték egy másik vonalra, villamospótlónak... Tarlós, a BKK, BKV jó büdös édesanyját emlegetve a sok szerencsétlen, szarrá ázott ember lekászálódott a zuhogó esőben, hogy újabb 15 percet várjon a szűnni nem akaró égi áldásban a megváltóra.

Mindez történt 2016-ban, Budapesten, ahol olimpiát akarunk rendezni, csilliárdokért épülnek a stadionok, veheted a drága bérletet, meg jegyeket az utazásodhoz, de egy szájbabaszott fedett buszmegállóra nem futja.

Magyarország, én így szeretlek...

 Rögtön ennek a régi ifjúsági filmnek a címe ugrott be, mikor Angyalkám bejelentette pénteken, hogy nekem kell mennem Botondért a bölcsibe. Kivert a víz. Azt sejtettem, hogy a sok rohangászó törpe közül csak sikerül kiválasztanom utódom és nem valami idegen kis muksót fogok hazahozni, na de mi van akkor, ha a dadusok nem ismernek fel, hogy ki is vagyok és hülyére vernek bilikkel, vagy lefojtanak, mint görény a kiscsirkét a szaros pelenkák garmadával? Vagy rám hívják a terrorelhárítókat?

 Fel lettem vértezve mindenféle utasításokkal, milyen csoportba jár Boti, mi a jele, ami a szekrényén van, mely ruhadarabokban kell hazahoznom. Ezeket persze már a sarkon elfelejtettem, de felsejlettek bennem Dóri szavai : " Ne aggódj, majd Boti tudja, mit kell csinálnod! " Ez sem nyugtatott meg túlzottan...

Beértem a bölcsibe, benyitottam az előszobába, ahonnan rögtön a két dadus tekintete fogadott. Uramjézus, most segíts ! - gondoltam, csak ezt ússzam meg élve, gyertyát gyújtok a csatkai szent szűz lábánál... Az egyik nőszemély szájáról ezt olvastam le : Ő kicsoda?

Na, gondoltam, most jön a bilivel agyonveretés, vagy a pelenkás vegyi támadás.

A másik dadus végigmérte a fizimiskámat - ő tűnt a veszedelmesebbnek, volt vagy 190 centi magas és 120 kiló - majd kibökte: Szerintem Boti apukája.

Hála istennek, kisfiam eléggé hasonlít rám, nem kell genetikai vizsgálat a rokoni szálak kibogozásához, bár hozzá kell tennem, hogy Botond egy verőfényes pénteki napon született, a postásunkat pedig én és az egész környék csütörtökön látta utoljára, aztán nyomtalanul eltűnt és ez most nem vicc, így történt.

Kisfiam szaladt hozzám, pár pillanat és ott álltunk, mindenféle jelekkel díszített szekrények előtt. Mit is mondott Dóri ? Katica? Vagy légyölő galóca? Mindkettő pöttyös elvégre. Esetleg cseresznye, meggy, netán körte? A fene tudja, nem vagyok én Bálint gazda, vagy őstermelő.

 Szerencsére Boti kihúzott a slamasztikából és megmutatta a szekrénykéjét - ami tele volt ruhákkal, meg mindenféle cuccokkal. Mély lélegzetet vettem és ráhúztam a legelső, kezembe akadt ruhadarabokat  ( közben halk fohászt mormoltam az Úrhoz, hogy ezek tényleg az övéi legyenek ) és elindultunk hazafelé.

  Az úton már minden ment simán, otthon mindenki meg lett dicsérve, hogy milyen ügyes volt, pláne Botond, hogy nem hagyta pácban a fatert...

Na, így történt eme kemény feladat végrehajtása!

 Most már szokásosnak mondható összefoglalóm következik a magunk mögött hagyott esztendőben olvasott könyveimről. Rövid leszek, ígérem. Hogy miért? Mert tavaly még a szokásosnál is kevesebb időm volt a betűfalásra. Rengeteget dolgoztam, a kevés otthon töltött időmben pedig kisfiammal játszottam inkább. Na, de lássuk a medvét!

Régóta szerettem volna elolvasni Richard Morgan cyberpunk sorozatát ( Valós halál, Törött Angyalok, Dühöngő fúriák ) , sok pozitív véleményt olvastam ezekről, így belevágtam. Kár volt a gőzért... Idegen civilizáció, nanotechnika, új vallások, új fegyverek, sci-fi, akció,több szálon futó cselekmény. Mégis, egyszerűen nem tudtak megfogni Takeshi Kovacs kalandjai ebben az új világban. Túlzottan bő lére eresztett a történet, egyszerűen néha már követhetetlen , hiába a sok érdekessége az író által megteremtett világnak, a közepére érve a könyveknek beleuntam a nanoturbokütyüs  szereplőkbe és vergődésükbe... Körülbelül ugyan ez a vélemény alakult ki bennem Peter F. Hamilton A földre hullt sárkány I-II. művéről is.

Egy másik régi restanciámat is teljesítettem, mégpedig Nyírő Józsefet olvasni, ha már beemelték az alaptantervbe.Kár volt érte... Nem mérhető Wass Alberthez, akinek a könyveit nagyon szeretem. Nyírő művei kicsit a Jókai-Móricz vonalra emlékeztettek engem, de a két nagy klasszikusnak a lábnyomába sem ér, sem stílusban, sem történetvezetésben, vagy karakterábrázolásban. A Mádéfalvi veszedelem és a Halhatatlan élet című könyvei sajnos nem hagytak mély nyomot bennem.

Tavalyelőtt olvastam A bankár című regényt Frei Tamástól és nagyon tetszett, így nekikezdtem A megmentőnek, majd utána elolvastam a 2015-öt is. Nem csalódtam . Jó stílusban megírt, politika-krimi-kémek-kalandok regényfolyam részei, ami akár a holnap Magyarországában és Európájában játszódik, de akár játszódhatna ma is a történet. Már a polcomon van az Agrárbárók is, még a télen ki fogom olvasni, ha időm engedi.

Nagy vonalakban ennyi volt az olvasásélményem az elmúlt esztendőben ( persze, még azért "kivégeztem" 2-3 másik könyvet is ) . Szívesen veszek könyvajánlatokat az erre tévedő olvasóktól, mit ajánlanátok számomra elolvasásra.

A napokban Botonddal mesét néztünk, amiben volt hörcsög, teknős, medve, denevér, fittyfene. Kisfiam egyszer csak megszólal :

- Szeretnék egy hörcsögöt . Etetném. Medvét is szeretnék.

- Medvét. Mégis, hová tennénk azt a benga nagy szőrös állatot?

- Oda a sarokba! - mutatta Boti a leendő medvefarm helyét. 

Kis csend, nézzük tovább a mesét, majd jött az újabb ötlet.

- Szeretnék egy vakondot is.

- És mit csinálnál a vakonddal?

- Megütném.