Lancelot, a béka.

Nagyon ritkán szoktam a faszbukon megosztogatni a jáccésnyerjoszdmeg féle felhívásokat, az olyanokat meg pláne nem, hogyaszongya : oszd meg a fotót és szonyixpéria csúcsmodellt nyersz, meg egy űrutazást Hanszólóval. Bár sok ismerősöm utazik a mindenféle megosztásokban és nyereménylesésben, én azért nem viszem túlzásba ezt a dolgot.

Inkább maradok a realitások talaján, de azért sikerült már nyernem Galaktika Magazint, könyvet. Nemrég megosztottam a Zöld Kapu Vendéglő 2 személyes csülöktál+2 korsó serital játékfelhívását, a sörnél jobban csak a csülköt kultiválom gyomorügyileg elgondolással.

Mit ad isten, én lettem a szerencsés kiválasztott, így Angyalkámmal vasárnap délután elmentünk leenni a nyereményt. Botond addig boldogította a nagyiját.

Megérkeztünk az előre megbeszélt időpontra, kedvesen fogadtak minket, Dorkától rögtön megkérdezték, hogy ő is csülköt szeretne enni, vagy a tál egyik felén valami más étel legyen, amiben kevesebb a kraft, mint a csülökben? A válasz igen lett, így ő camembertes-diós csirkemellet kapott a fatál másik felén.

A tál, amit a pincér kihozott, inkább Thor isten pajzsának méretére hajazott, púposra rakva isteni csülökkel, szalonnába tekert májjal, a fentebb említett csirkemellekkel, rizs és sült krumpli körettel. Mit mondjak, gyönyörű látvány volt, könnybe lábadt tőle a szemem és ahogy a fotón látszik is, révületbe estem... Az ízétől is, valami mennyei volt! Hiába lazítottam a nadrágszíjamon, a hatalmas adag fele a tálon maradt. Gyanús is volt, hogy akiket láttunk távozni az étteremből, mind csomagokat szorongattak a kezükben. Mi is így jártunk, a másik felét az ételnek másnap ettük meg otthon ebédre.

A hely hangulatos, az ételek finomak, a személyzet előzékeny, az adagok emberesek. Mi kell ennél több? Azt hiszem, ide visszatérünk még!

A múlt hét egyik reggelén megdöbbenve vettük észre, hogy Vacak nevű, tisztességes házőrzésben megőszült pofájú családi ebünk eltűnt. Köddé vált, felszívódott, meglógott. Valószínűleg előző este kiszökhetett az utcára, egy óvatlan kapunyitáskor, ami pedig nem volt szokása. Lészen erre nagy sírás-rívás, szentségelés, mifene.

Na, gondoltam, majd én előkerítem a blökit, így elindultam városnézni. Pár házzal arrább éles Sherlock szemem észre is vett pár kutyaszart a járdán, ami szerintem Vacaktól származott. Nem keveset szedtem már össze az udvarban a terméséből, így tudom, a táptól milyen színű szokott lenni az, na meg a kupac mérete is stimmelt. Nyomon vagyok, gondoltam, meg lesz ez a kutya hamarosan!

Tévedtem. Erre két óra és vagy 5 kilométer után jöttem rá. Végül is elég nagy a XX.kerület, azért nem annyira könnyű megtalálni egy elkódorgott ebet benne.

Mire hazaértem, Dorkám már körbeposztolta a fészbukot a kutya fotójával és telefonszámával (mármint a sajátjával, mert Vacak nem hogy okostelefonnal, de egy nyomkodós primitívvel sem boldogulna), amit rengetegen megosztottak. Nemsoká jött is egy értesítés, látták a kutyát a nagyposta előtt, le is fotózták. Dorkám és apukája kocsiba pattantak, de hiába. Vacak már odébb állt onnan. Közben jöttek folyamatosan a hírek, a telefonok, hogy itt és ott látták, de hiába keringőztem felváltva apósommal fél napot, nem sikerült megtalálnunk a szökevényt.

Nem adtuk fel a reményt és késő délután végre csörgött a telefon. Egy srác közölte, hogy itt fekszik az orra előtt a kutya, hulla fáradtan, mehetünk érte. Dorkám és Béla bácsi kocsiba be és láss csodát, valóban meglett az elveszett ! Volt nagy öröm és bódottág, kis farbabillentése a kutyának, komolyabb seggberúgás beígérése neki, ha még egyszer meglóg, ésatöbbi.

Egy biztos. Ha nem lett volna faszbuk  és ott annyi jó ember, aki vette a fáradtságot és megosztotta az eltűnt kutyáról szóló bejegyzést, telefonált információkat adva, akkor ki tudja, mi lett volna a történet vége. Kellemesen csalódtunk az emberekben. Köszi mindenkinek!

Gizella nacsasszony után szabadon én is énekelhetném ezt, bár a kisbaba csinálás részen már túl vagyunk, ugye. Ettől függetlenül tény, hogy a puttonyom tele van a politikával. Ha bekapcsolom a televíziót, mással sincs tele a képláda, mint az "elmútnyócévvel", azorbánozással, az ígérgetésekben egymásra licitáló léhűtőkkel. Több mint két évtized telt el a "rendszerváltás" óta, közben országunk gazdaságilag, erkölcsileg és morálisan a bányászbéka szénporos segge alá csúszott le, hála politikusaink jól megfizetett munkájának. Ugyan azok a pofák ígérnek fűt-fát a mai napig, akik már legalább két ciklusban vezették az országot a nyomor és az eladósodás felé. A birka népek pedig eszik a hülyítésüket, családtagok, barátok vesznek össze azon, hogy Orbán a jobb, vagy Gyurcsány, Mesterházy, vagy Bajnai, vagy másik ingyenélő, nagyot ígérő... Mindegyik oldal szerint a másik fél lopta szét, süllyesztette el az országot, tette csődhalmazzá, de érdekes módon egyik "nagyhal" politikusunk sem csücsül még börtönben, vajon miért is? Talán azért, mert a háttérben összefonódnak a szálak és kéz-kezet mos elven alapuló egyezség alapján csak műbalhékat csinálnak ez ügyben, a jónép beetetése céljából?

Az istenadta birka nép meg továbbra is szavaz rájuk, mintha kötelező lenne... Van mondjuk 5% hazánkban, akiknek tökmindegy milyen szél fújja az ország hajójának vitorláját, jobb, vagy bal, mert ők már megtalálták a kiskapukat, degesz a számlájuk a Kajmán-szigeteken, csak röhögnek a kisemberek kínlódásán. Van egy réteg, ( mondjuk 20% ), akik annyira sötétek, hogy a giliszta hozzájuk képest atomtudós, vagy agysebész, nos az ő voksuk azokhoz kerül, akik többet fizetnek érte, vagy programjukban több segílykét ígérnek nekik. A többiek döntő többsége a Fedeszmszpbajnaigyurcsánylmp között vacillál és van egy elenyésző kisebbség, köztük vagyok én is, akik azt mondják, elég ezekből az emberekből, majd akkor megyek el szavazni, ha ezek az emberek és párttársaik független bíróság előtt számolnak el a parlamentben töltött idejükkel, ( a munkájukkal szót velük kapcsolatban leírni sértőnek találom a patkolókovácsokra, borbélyokra, hentesekre, bolti eladókra és a többi, bérből-fizetésből élőkre nézve ) és az új parlamentet olyan emberekből választhatjuk majd, akik sosem ültek az országgyűlésben, nem töltöttek be tisztséget parlamenti pártokban. Jó példa erre Izland, akit érdekel, guglizzon utána az ott történteknek.

Addig a tévében meg nem nézek mást, mint sportot, meg ismeretterjesztő műsorokat, na meg természetfilmeket. Ott is állatok vannak ugyan, de sosem báránybőrbe bújt farkasok.

Lassan eljön ismét karácsony áldott, szent, várva várt, szeretett, utált napja. ( Nem kívánt törlendő, ki-ki egyéni ízlése szerint válogasson a fenyőfás-ajándékozós nap egyéb titulusából).

Nálunk a karácsony már-már szokás szerint változást hoz az életünkben. Két évvel ezelőtt körülbelül akkortájt került áldott állapotba Angyalkám , nagyon örültünk, később nagyon sírtunk, mikor elreppent a kis magzatunk az angyalkák közé.

Tavaly Dorkám vakbélgyulladás tüneteivel küzdött az ünnepek alatt, később kiderült, hogy a sarlatán dokik benézték a dolgot, ismét babavárás örömében és lázában éghettünk. Így hiába jegelték, kilenc hónap múlva a kis vakbélgyulladásunk egy gyönyörű kisfiúként látta meg a napvilágot.

Most újra a karácsony közelít felénk hűvös talpain osonva, de talán nem túlzás kijelentenem, a legboldogabb ünnepek elé nézünk, a fa alá nekünk már a sors odacsempészte a legszebb ajándékot, Botondot.

Békés, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!