Lancelot, a béka.

Angyalkám az utóbbi időben a készségfejlesztés bűvkörének mágikus zónájába keveredett. Ez azt jelentette első körben, hogy az aukciós készségeit kezdte el fejleszteni bőszen,( lassan alkalmazni fogja a Sotheby's aukciós ház is) mégpedig a Vatera nevű vigéc oldalon való kutakodással. Na, innen aztán beszerzett mindenféle kütyüt és biszbaszt, ami állítólag Botond kisfiunk készségeinek fejlesztését szolgálja majd. Mondjuk, én Vatera nélkül, otthon is találtam volna készségfejlesztő dolgokat csemeténknek, úgymint:

Sörnyitó.

Azt hiszem, eme készségfejlesztő eszköz kimaradhatatlan fiúgyermekünk képzésének kollekciójából, nem hinném, hogy különösebb magyarázatra szorul.

Dugóhúzó.

Lásd feljebb a magyarázatot.

Televízió távirányító.

A gombok megfelelő nyomkodásával történő megkeresése az összes sportcsatornának, elengedhetetlen feltétele a tökéletes férfivá váláshoz, pláne, ha a korábban elsajátított készségeknek hála, sört-bort ( esetleg mindkettőt felváltva ) tud már kortyolgatni utódunk.

Sportújság.

Egyrészről hasznos infókat szolgáltat a sportfogadási készség fejlesztéséhez, másrészt megtanulja vele a jövő férfiembere, hogyan takarja vele le arcát a kanapén fekve, hogy tekintete nehogy fürkésző-vizslatónak tűnjön, megzavarva ezzel a takarításban élete párját.

Persze, Dorkám más szempontokat tart szem előtt Botond fejlődése szempontjából, mint én. Először is beszerzett egy valamit, amiről perverz vigyorú bohócok lógnak le és ha mozgásba hozzuk őket, akkor klimpírozó zene kíséretében forognak körbe-körbe. Nem tudom, mit fejleszt ez, de miután felhívtam kedvesem b.figyelmét King Pista Hasznos holmik című regényére, valamint arra, hogy sok horrorfilmben a bohócok mi randa dolgokat tudnak művelni a sikítozó lányokkal-asszonyokkal, napokig alig mert éjjelente bemenni a gyerekszobába...

Van ilyen zenélő valamink másik is, egy medve, aminek a seggéből kilóg egy kanóc, végén egy karikával, aminek meghúzása esetén felcsendülnek a bolondos dallamok. Később kiderült, a jószágot csak én látom medvének, igazából ez egy kutya.

Na, aztán van egy Borg kockánk is, amiről mindenféle kütyük és karok lógnak, úgy néz ki, mintha egy őrült tudós keresztezte volna Spongyabobot egy polippal, majd Lakatosmárk kiszínezte és felöltöztette volna. Mind a mai napig nem tudom, ez a szörnyszülött mit fejleszt, de az tény, hogy kisfiunk szereti nézegetni. Mondjuk, tuti kemény fejtörést okozhat neki beazonosítania rendszertanilag ezt a valamit.

Amint újabb hasznos holmikkal bővül a repertoár, meg fogom írni, ígérem.

Múlt hét szombaton koncerten voltam, a volt Wigwamban, a Fehérvári úton, abból az alkalomból, hogy két zenekar is születésnapját ünnepelte, az OI-KOR a harmincadikat, a Titkolt Ellenállás pedig a huszadikat. Remek apropója volt annak, hogy régi barátokkal újra találkozhassak, beszélhessek, hiszen van, akivel bő tíz éve nem találkoztam...

Földijeim Csongrád megyéből egy egész busszal jöttek, érkezésüket rögtön kiszúrtam, mert ahogy leszálltak a járműről, rögtön kocsmát kezdtek el keresni hangos kurjantással, hiszen megszomjaztak az úton, a betárazott pálinka-sör-bor hegyek ellenére.
 Örömködés, egymás ölelgetése, majd igyunk valamit. Kivel mi történt az eltelt évek alatt, majd újra igyunk valamit. Fél kilenckor pedig újra szólt az OI! a koncerten, színpadon az elmúlt 30 év prominens arcai is felléptek egy-két dal erejéig, megadva a módját az évtizedek ünneplésének. Egyesek szerint voltunk vagy ezren, már nem mindenki bakancsban és bomberben, némi súlytöbblettel, kevesebb hajjal (nem a fodrász miatt ), itt-ott ősz halántékkal, de együtt énekelve az ismerős dalokat.

Azt hiszem, mindenki jól érezte magát, annyira, hogy pillanatok alatt eljött a buli vége, repült az idő. Elbúcsúzáskor volt aki benyögte, hogy viszlát, az ötvenedik évfordulós bulin! Remélem nem kell addig várni az újabb találkozásra...

OI-Kor koncertre készülődve 1990-ben. Repülnek az évek.

És újra koncert 23 év múlva.

Kettő kedvenc főzéssel kapcsolatos műsor van, amit Angyalkám meg szokott nézni - ha el nem felejti odakapcsolni a tévét. Egyik a Gordonremszi nevű alkesz őrült Pokol konyhája, másik pedig az Acélséf, ahol mindenféle alakok főznek-sütnek legalább ötvenféle összetevőből álló ételeket, amikbe belemagyarázzák, hogy a kurkuma például annyira jól kiegyensúlyozza a rántott húsra kent kakaó ízét, hogy az étel kóstolásakor rögtön a hajnali harmat íze jut eszünkbe. Ehhez a véleményhez a félnótás zsűri vagy bólogat, vagy még nagyobb baromságokkal tromfol rá...

Pokol konyhája pedig nálunk is előfordul, ha nagy ritkán egy légtérben vagyunk a főzőhelyiségünkben, ami elég kicsi, viszont nem nagy. Dorkám szerint én állandóan beledumálok a főzési technikájába, mondandómat az "én ezt úgy szoktam csinálni " felszólalással szoktam kezdeni, amitől ő sokkot kap és kizavar a konyhából. Amit én magamtól is elhagynék, mert én meg teljesen másként főzök mint ő, fázisok közben mosogatok, pakolok, törölgetek, ezektől pedig az én kis drágám szokott idegfrászt kapni.

Tegnap előtt eső miatt nagyon korán befejeztük a melót, így hazaérkezésem után birtokba vettem a konyhát. Sertéscombot felcsíkoztam, majd őröl köménnyel, borssal és fokhagymasóval ízesítettem és állni hagytam, Felkockáztam füstölt szalonnát, kisütöttem aranysárgára, a zsírján pár karika vöröshagymát pirosítottam. Közben megfőtt a héjastól feltett krumpli, amiket félbevágtam, kis fészket kapartam a közepükbe. A kivájt krumplit tejföllel krémesítettem, majd sajttal és a szalonnakockákkal, valamint felaprított főtt tojással összekevertem és megtöltöttem vele a burgonyákat. Uzsgyi a sütőbe a cuccot, majd a hagymás zsíron kisütöttem a combcsíkokat. Közben elkészült a vajon párolt zöldségkeverék is (zöldborsó, répa, kukorica).

Íme a végeredmény:

Túl vagyunk az egy hónapon, kisfiunk gyönyörű ( annak ellenére, hogy mindenki szerint kiköpött apja ). A szülő feladatokat tökéletesen lehozzuk, mondhatni ősi ösztönöktől vezérelve. Én dolgozom, mint állat, Angyalkám pedig a családanya szerepkörének nem kevésbé fárasztó szerepét viszi sikerrel. Nem szeretném, ha a blog átváltana ungyuli-bungyuli babanaplóvá, de azért talán vannak páran, akiket érdekel eme része is életemnek, így pár fotót prezentálok a nagyérdeműnek.