Lancelot, a béka.

Fent vagyok egy szakembereket ajánló oldalon, ahol is ma ezt az üzenetet kaptam.Bemásolom egy az egyben, hogy lássa ország-világ, mekkora marhák leledzenek a földön...

"Tisztelt Uram,
A munka a kovetkezo lenne. Szeretnek egy arajanlatot egy mar elkeszult burkolat ujra csinalasara. A burkolatot leraktak de van kozte 3mm hely amit fugaval oldottak meg es olyan ronda hogy nem birom nezni. Az anyag nem igazi fa hanem ilyen nagyon szep fautanzat nem tudom mi a pontos neve. A nappali egy kis reszerol lenne szo, kb 10 m2. Mennyibe kerulne felszedni es ujracsinalni, van hozza anyag de nem kell bele a 3 mm-es hely az osszeillesztesnel. Es kb. mennyi idot vesz igenybe egy ilyen kisebb korrigalasi munka. Koszonettel Marianna."

Válaszom : Tisztelt Hölgyem/Asszonyom!

Javaslatom a probléma áthidalására a következő : Terítsen egy linóleumot a burkolatra, ami eltakarja a 3 mm-es összeillesztéseket ( amit fugának hívnak ) és a kedvenc receptjének másolatát ábrázolja, így öröm lesz néznie azt nap mint nap.

Tisztelettel : xy 

 Vannak olyan építkezések, munkák, amik annyira bevonzzák a pechszériákat, bajokat, hogy már-már azt hinné az ember , hogy el van átkozva a hely.

Nemrég egy munkánál így jártunk . 80x20 centis lapok, 13mm vastagok . Csempevágó nem töri szépen . Szerezni kell egy vizesvágót. Mire az nagy nehezen a tetthelyre ér, vége a napnak , aznap egy kávéra valót sem kerestünk .

Két nap múlva délelőtt elver az eső minket , aznapra vége a munkának. Talán 2 kávéra valót sikerült keresni... Ronggyá ázott ruhában haza , másnap C vitamin, Coldrex , hidegrázás.

Végre sikerül leburkolni a teraszt és a lépcsőket , jöhet a fugázás . Pár óra után esni kezd az eső , ponyvákból, fóliafélékből sátorépítés , szenvedve-anyázva fugázás , másnapra sikeres megfázás.

Közben kollégánk , aki valami vírusos nyavalyát összeszedett , meghalt a kórházban. Pár napja még itt dolgozott velünk...

 Néha valóban sírni kell a röhögéstől , amilyen estek előfordulnak ebben a büdös építőiparban.

Kivagyi, úrhatnám polgáréknál dolgoztunk, burkolók, kőművesek és egyéb finom népek, öten-hatan. Tulajék napközben is bezárkózva, nehogy esetleg büdös melósék beosonjanak a kéglibe... Vizelési történeteket így mindenki a maga módja szerint oldotta meg, fenyőfa alá, tujabokor tövébe, igényesebbje vödörbe, majd kiöntötte kis vízzel hígítva a naftát az utcai összefolyóba.

 Már levonultunk onnan napok óta, mikor is a háziasszony felháborodva és sírós hangon telefonál, hogy hosszú szőrű vizslájuk szabadjára lett eresztve a kertben a mesterek eltűnte után és a derék blöki a sittkupacból kibányászott egy szimpatikus szagú zsákot, amit széttépet, a tartalmát félig befalta, a maradékba pedig alaposan meghempergett és most mit tegyenek, mert ez felháborító és gusztustalan, ugyanis a zsák valamelyik mesterember ordenáré méretű hasmenésének eredményét rejtette...

Majdnem beszartam a röhögéstől. :D

Ma reggel a szokásos, eső utáni csigagyűjtéssel töltöttük az időt Botonddal. Kisfiam lelkesen hordta őket egy általa kijelölt farmra  ( egy liliombokor tövére) . Egy idő után eszébe jutott, hogy körtét szeretne enni. Semmi gond, de előtte kezet kell ugye mosni. Na, ezt nem szerette volna. Sehogy nem tudtam rábeszélni a koszos praclik megtisztítására , de egyszer csak támadt egy ötletem . Elváltoztatott hangon - hogy később ne tudja beazonosítani az apját - közöltem vele :

- Botond, ha nem teljesíted a követeléseimet, túszul ejtem a csigáidat és óránként kivégzek egyet közülük !