Lancelot, a béka.

Nemrég Budán dolgoztam, a tulajdonosok nemrég költöztek egy kis lakóparkba, ők mesélték ezt a meghökkentő történetet.

Kisfiuk, aki 9 éves, összebarátkozni próbált két, ott lakó, hasonló korú gyerekkel. Kitalálták, hogy fél óra múlva találkoznak a játszótéren, focizni fognak.

A kis srác labdával a hóna alatt várta újdonsült barátait , előre örülve a jó focizásnak . Meg is jelentek a fiúk, akik értetlenkedve néztek rá. Őnáluk nem labda volt, hanem táblagépek , rajtuk az új FIFA játékkal. Szerintük ezt jelentette a focizás...

Az elmúlt héten ezt a fürdőszobát (is) burkoltam. Előre megtervezve, rajz alapján. Íme a végeredmény :

Egyik nap kávézás közben beszélgetek a három derék szobafestővel , huszonéves srácok mind. Felkerült a szó a zenékről , kérdik tőlem is miket szoktam hallgatni. Felsoroltam pár banda nevét , mire csak néztek, mint tevehajcsár a Lamborghinire.

- Ilyen rockzenéket a középkorban csináltak. - jelentette ki az egyik ecsethuszár.

- Csinálni azokat a szarokat csinálják, amiket ti hallgattok - feleltem - ezeket játszották és játsszák, mégpedig hangszerekkel .

Jót röhögtek ezen, még pár poént elsütöttek a zenei ízlésemmel kapcsolatban, én csak vigyorogtam rajtuk.

Pár perc múlva valamelyikük megemlítette a legutóbbi történéseket az Éjjel - Nappal Budapest nevű szarságból.

- Láttad , Béka?

- Dehogy láttam, én nem nézek ilyen faszságokat.

- Neeem? Akkor miket nézel ?

- Sportmeccseket, néha filmeket, ismeretterjesztő műsorokat, ilyesmiket, vagy egyiket sem, hanem olvasok.

Olyan döbbenten néztek rám, mint kotlóstyúk a tojásrántottára.

- Olvasol? Mit?

- Konzerveknek a címkéjét, hogy meddig érvényes a szavatossági idejük, marha úr. Mi a fenét olvasnék, ha nem könyveket?

- Könyvet?

- Azt. Az olyan, mint az sms, csak hosszabb és papírra van nyomtatva. Egyszer próbáljátok ki, nem fog fájni...

Teljesen sokkot kaptak. Rockzenét hallgatok, nem nézek valóságsókat, olvasok... Ez ledöbbentette a srácokat.

- Bazdki Béka - vonta le a konzekvenciát egyikük - te öreg vagy.

15 éve nem futottam ennyit összesen, nem hogy egyben. Négyszáz méter vágta, majd három kilométer ügetés, végig a sarkadban, szemben a forgalommal, dudáló, villogó autókkal, kamionokkal. Félőrültként rohantál a félelemtől, a stressztől meg sem ismertél. A szívem majd kiszakadt a futástól, majd a félelemtől, ahogy láttam, az az autó már nem fog kikerülni téged, mert a sofőr nem az utat nézi, hanem az ölébe bambul.

Csattanás, repülő alkatrészek, egy nyikkanás, úgy láttam mögötted ezt, mint egy filmen, lelassítva.

Nem tudtunk már segíteni rajtad. A gerinced...

Szép 11 éved volt, köszönjük a sok emléket.

Jó labdázást odaát kiscsaj!