Lancelot, a béka.

Van az a klasszikus mondás, hogy aki dolgozik, az nem ér rá pénzt keresni... Ez jutott a napokban az eszembe, mikor végeztünk egy munkával. A jóember, akinek dolgoztunk, azt se tudja, mire költse el a pénzét, ízlése persze nem sok van, na de ez az ő dolga. A hálószobában az ágy mögötti falra 80X40-es, Swarovski kristályokkal díszített lapok kerültek, a padló fekete 80X80-as burkolat,  mindez potom négyszázezerért. Mármint a lapok ára került csak ennyibe, a hálószobában. Ezek később valami aranyporos fugát fognak kapni, a fene tudja mennyi pénzt is kóstálhat az...

Mint utólag kiderült, a faszi egy uniós pályázati irodát üzemeltet, meg egy gyermekekkel kapcsolatos alapítvány vezetője. No comment...

Sajnos, ritkán van időm olvasni, de azért az elmúlt esztendőben is sikerült azért néhány könyvet magamévá tenni. Pár sorban írok róluk, illetve néhányról, az elolvasottak közül, persze, nagy elemzést azért ne várjatok, nem vagyok én egy könyves blogger.

Először a legnagyobb csalódásomról.

James Bannon - A beépített huligán.

Úgy vártam ezt a könyvet, mint zsidók a messiást. Kár volt. Régebben sokat jártam meccsekre, rengeteget utaztunk is a táborral túrákra, voltak kisebb-nagyobb balhék, szurkolás, pia, miegymás. Nos, hiába vártam a könyvtől valami olyasmit, amit a Futtball-faktor, vagy a Green Street Hooligans filmek hangulata sugárzott. Nem akarom elsütni azt a poént, hogy meg is látszik a könyvön, hogy egy ex-zsaru írta... ( Aki beépült a rettegett Millwall  táborába ).

Egy pozitívumot mégis csak meg kell említsek, a könyvben beépített QR-kódok vannak ( ezek olyan bigyók, amiket leolvas az okostelefonod és ez esetekben videókat nézhetsz az aktuálisan olvasott balhéról a meccseken, valahogy így tudnám definiálni a QR-t. ) ez nagyon tetszett. A könyv viszont nem.

Elolvastam Nick Hornby Fociláz című "művét" is, szintén nem hagyott bennem mély nyomokat. Lehet, nekem kéne írnom ezekről a témákról egy könyvet?

A legnagyobb élményem pedig Wass Albert Kard és kasza című regénye volt. Mindenkinek ajánlom a figyelmébe, főleg azoknak, akiknek mostanában trendi lett a székely zászló mocskolása, az ott élő magyarok lerománozása. Román ajkú szomszédainkkal is elolvastatnám szívesen, hogy ne az ő hamisított történelem könyveikből tudják meg, hogyan is keveredtek őseik arra a környékre...

Idei évre tervezem elolvasni ezt a "csemegét", már meg is szereztem, míg Timur Vermes könyve beszerzésre vár.

Nektek mi volt az elmúlt év legjobb/legrosszabb olvasmánya, vagy mely könyveket ajánlanátok számomra elolvasásra? Bár szerintem ez költői kérdés marad, amennyien szokták ezt a blogot olvasni, kommentelni...

Mármint az esztendőnek , nem mondjuk a kolbásznak, aminél tudjuk, hogy több nap mint, ahogy a köz mondja. A karácsony, valamint az esztendő vége nálunk elég "mozgalmas" szokott lenni. Kétszer gyermekfogantatás, egyszer vakbélgyulladás, amiről végül kiderült, hogy kis Botondunk az, kórház ésatöbbi....

Közeledvén az ünnepekhez, egyik este Angyalkám hányingerre, hasmenésre panaszkodott. Botit egyedül fürdettem meg, őt pedig ágyba parancsoltam. Alvás nem lett belőle, inkább sorozatos hányás, alól-felül jött minden, epével kísérve. Éjfél felé felhívtam az ügyeletet, a telefon végén afelől érdeklődtek, görcs, fájdalom, láz van e? Nemleges válaszomra közölték, nyugodjak le, nem komoly a baj. Bazdmeg, gondoltam, nem te okádsz epét és pisilsz a fenekeden keresztül, te barom....

Kérdezte a hölgy, hogy megfogadom e azt, amit mondani fog? Gondoltam, attól függ, mit javasol ugye. Ha azt ajánlja, hogy dugjam fel a seggembe a telefonom, amiért felzavartam álmából, akkor nem valószínű...

Szerencsére ennél ánuszkímélőbb javaslatot tett. Menjek el az ügyeletes gyógyszertárba, vegyek Daedalon kúpot (  csak jól sejtettem, hogy a végén valamit seggbe kell dugni ) , meg széntablettát, ezek majd segíteni fognak. Nos, uccu neki az éjszakának, közben ima azért, hogy Botond nehogy felébredjen, mert akkor szarba lennénk, főleg Dóri, aki lábra nem tudott állni. Szerencsére utódunk mélyen aludt, így nem volt gondunk erre. Kúp be, széntabletta is, ( ez utóbbival kapcsolatban megjegyeztem, hogy olcsóbban kijöttünk volna, ha a grillező alól kiguberáltam volna egy kis faszenet, de valahogy nem sikerült oldanom ezzel a hangulatot ).

Az éjszakát két rövid bebóbiskolással ébren töltöttem, de szerencsére kezdtek hatni a gyógyszerek, így Angyalkám 24 óra alvás után jobban lett, a gyógyulás útjára lépett.

Jöhetett a karácsony, kaptam egy gyönyörű falinaptárt kamaszkorom idolja, Bery Ary festményeivel, a Mester dedikálta is, nagyon örültem neki. Kacsacomb, sültek, párolt lilakáposzta, hagymás törtkrumpli, töltött káposzta, halászlé, almás süti , házipálesz, remélem, mire ezek elfogynak, nem hozzám kell ügyeletet hívni...

Békés, boldog ünnepet kívánok mindenkinek!

Angyalkámmal sokszor tanakodtunk, mi lesz az első, tisztán, érthetően kiejtett szava Botondnak. Több tippünk is volt, úgymint apa, anya, papa, mama, esetleg autó, vagy kutya. Valami hasonló szavakra emlékeztető próbák már elhagyták csemeténk ajkait, de ugye ez lehet, csak a mi fülünknek tűnt úgy.

Nos, tegnap korán hazaértem a melóból, Dóri pedig végre kimozdulhatott kicsit otthonról, a barátnőivel találkozott. Ő kikapcsolódott, én meg összekötöttem a kellemeset a hasznossal, vagyis játszottam utódommal, közben pedig megpróbáltam rávezetni arra, hogy kimondjon tisztán és érthetően egy szót.

Sikerrel. Hazaérkező anyukáját a következő képi és hanghatás fogadta. Boti égnek emelt karokkal totyorászott körbe-körbe a nappaliban és közben hangosan kajabált :

- Góóóól - góóóóóól !!!!!

Büszke voltam magunkra, hiába, az én fiam. Legközelebb valami alany és állítmányból álló mondattal fogunk próbálkozni, mondjuk célkeresztbe vesszük a játékvezetőket : Három hülye - három hülye!