Első negatív. Szerda délután munkába sodor a nyári szél.
-Paprikát, az édeset a csípőőseeeeeeet!
Csípősben a föld alatt sincs hiány. Egy cingár, ötvenes korú és kerületű bkv-ellenőr és kollégája, nagyhasú harcsabajusz áll az útban, hanyag klintísztvúdosan csípőrebiggyesztett kézzel, talán félméteres átjárót ha hagyva maguk között a metróhoz letörekvő ifjúságnak és idősségnek. Nem hagyom szó nélkül. Cingárt odébb billentem és sodródom a tömeggel.
Második negatív. Még mindíg a föld alatt, Nyugati.
Zeneszó csapja meg a fülem. Nem tucc-tucc,nem árányessőacsálódomra....Két huszonéves srác népdalokat játszik,hegedűn, kiváló hangulatot teremtve. A lerakott hedgedűtokban szaporodik a pénz. A máskor rezignáltan, zombitekintettel sodródó emberek megállnak és láss csodát, mosolyognak. Kávét veszek és csatlakozom. 200 forintot dobok én is a tokba. Míg kortyolgatom, összeakad tekintetem az egyik paganinivel, elmosolyodik serkenő bajsza alatt, visszamosolygok, bólintok. Üres pohár a kukában, kéz a zsebben, szem hunyorog, napfényre értem.
Harmadik negatív. Buszmegálló.
Apró tócsa vívja reménytelen harcát a napsütéssel. Egy csíkos szívószál lebeg a tetején, alaposan szemmel tartva. Egy vöröses-kékes tollazatú galamb figyeli. Félretartott fejű, okos tekintetű városi gerilla. Tétován, lassan megindul, majd ahogy piros csizmái vizet érnek, felgyorsul és a szárazra lábal. Megfordul. Rám néz. Töpreng. Újra nekivág, de már lassabban kel át a vízen. Harmadjára már tiporog a tócsában, szinte élvezettel szórva szét a meleg cseppeket körmeiről, míg tollas kollegái értetlenkedve bámulják a játékos pancsolást. Többé sosem mondom, hogy retkes galambok...
Negyedik negatív. Buszon.
Ülőhelyekért életre-halálra tülekedő emberállat csorda. Nem számít a kor, a nem. Részeg, bódult kéjjel tapossák egymást a vágyott célért. Biggyesztett szájjal nézem őket. Szánalmasak. Megálló következik .Anyuka, karján cumival álmodó, fürtös kislány. Rágózó, zenére bólogató egyenkülsőt viselő tinik, dagadt seggű ötvenesek merednek maguk elé, birtoklási vágytól remegve az üléseken. Senki nem mozdul, hogy átadja a helyét...Anya öleli alvó gyermekét, meleg tekintetben fürdetve a csokismaszatos kis angyalarcot. Csak egy megállót megy. Leszáll. Ketten maradunk állva-én és az emberutálat....
Utolsó kommentek