Sikerült mindkettőnknek szabadságot kivennie, így úgy döntöttünk Angyalkámmal, idén is megyünk a siroki motorostalálkozóra, amit megfejelünk egri kiruccanásokkal is napközben. Két éve szenzációsan éreztük itt magunkat, tavaly viszont szarrá verte az eső az egész rendezvényt, meg az üdülésünket is.
Csütörtökön indultunk el, kissé baljós árnyakkal, ugyanis az időjósok esőt ígértek arra a napra, de hát bátraké a szerencse! Késő délután már sörözgettünk a völgyben, miközben gyönyörködtünk a vasakban és vigyorogtunk az érdekes arcokon ( Dorka bőszen fotózott természetesen ), később gyulai pálinkákkal alapoztuk a hangulatot az esti koncertekre. Meglepő módon kissé kevesebben voltak, mint az előző években - viszont újfent sokan választották családi programnak az eseményt -, talán a tavalyi elázások után a csütörtökre ígért esőknek köszönhetően, talán szervezési hiba miatt is, ugyanis az összes "húzós" zenekar ezen a napon lépett fel, a többi estéken már nem volt igazán tömegeket megmozgató név, így azért borsosnak tűnt a 6ezer papírt kóstáló belépőjegy.
Idiótákból ( jó értelemben ) azért idén sem volt hiány, bár az évente nőnek öltöző fazon, aki tavaly a donna bella szerelését egy rózsaszín gyerekbiliből készült tökfödővel egészítette ki idén civilben nyomta, szolidan és befáslizott kézzel. A végtagsérülés valami tájfunként söpörhetett végig Heves megyében, a három nap alatt vagy tíz törött kezű/lábú embert láttunk, ennyi sérült utoljára talán Vietnamban csámborgott a sárgolyón. Volt egy arc, ő egy az egyben Jack Sparrownak volt öltözve, így nyomta a mulatozást. A koncertek nagyon jók voltak, a bandák igazi rákenroll hangulatot teremtettek ( Road, Blues Company, Beatrice ), viszont az utoljára fellépő Zorall iszonyatosan szarul szólt, ráadásul Szasza is folyamatosan a torkát mutogatta, talán fájhatott neki, mert a hangjából hiányzott a kraft. Hajnal három felé dőltünk le aludni, elégedetten és kissé bebaszva.
Péntek-szombatra azért megszaporodott a jó nép, talán a jó időnek is köszönhetően. Mi a reggeli, katonaemlékeket visszaidéző, hideg vizes, kissé nomád zuhanyozás után átmentünk Egerbe, város és várnézés, a Minaret és a Bazilika megtekintése volt a program, sőt, még egy érdekes fotókiállítást is megnéztünk.
Este koncertek, Időgép + Varga Miklós ( meglepően jók voltak ), Rómeó Vérzik és Ismerős Arcok. Az emberek jó hangulatban mulatoztak ( ez ugye nem Balaton sound és más tupci buli, itt nincs drog, rongyrázás, műmájerek és balhé ), a kiskölykök le és föl rotyogtak a mocikkal, teljesen ésszel szlalomozva a népek között.
Szombat reggel dupla kávé - mármint a pohárban és nem a színpadon, utána felmásztunk a siroki várba, amit végre elkezdtek felújítani, majd irány Eger. Sétálgattunk, megebédeltünk, vettünk igazi magyar ( hevesi ) dinnyét, a Szépasszony-völgyben pedig pár palack bort. Ajánlom mindenki figyelmébe a kilences sorszámú pincét, én hosszú évek óta járok a kisöreghez, isteni borai vannak, igazi szőlőtőkén termett anyatej.
Nehéz szívvel indultunk haza, de tele élményekkel, amiket még talán nagyi korunkban is fogunk emlegetni. Fantasztikusan jó volt ez a két éjszakából és három napból álló kiruccanásunk, legszívesebben még maradtunk volna, de ugye hétfőn meló és addig ki kell pihenni a bevetést.
Viszlát Sirok, viszlát Eger!
Utolsó kommentek