A legújabb világvége mizéria letudva, az ominózus nap reggelén örömmel állapítottam meg, hogy sem kisbolygó, sem üstökös nem csapódott a földbe, a napot sem lopták el valami randa ufók, úgyhogy bedobtam örömömben egy pohárka ágyaspáleszt és elindultam ajándékot vásárolni karácsonyra Angyalkámnak. Nem egyszerű mizéria ez egy férfiembernek, mert nőnek vásárolni felér egy spanyol inkvizíciós időtöltéssel. Mert ugye havernak tök egyszerű ajándékot venni. Jó fajta pálinka, belépő egy fasza meccsre, vagy koncertre, pálinka, szaftos pornó (persze valami háborús film tokjába rejtve, így biztos, hogy az asszony a büdös életbe nem néz bele ), frankó kés, pálinka. Kimeríthetetlen az ötletek tárháza. Na de nőnek vásárolni?

Lehetne dögös fehérnemű. Na de a méret ugye. Vannak itt mindenféle számok, meg betűk, amik egy férfi ember számára megfejthetetlenek, mint a navajo nyelven kódolt sumér ékírás... Bár emlékszem, egyszer Dorkám melltartókat nézegetett, de nem tudta eldönteni, melyik is lehet az ő mérete. Beállítottam a méretet begörbített ujjaimmal, majd megmarkoltam a kosarakat. 

- Tuti ez lesz a jó!- böktem rá az egyikre. Mint később kiderült, igazam is lett.

Mindegy, fehérnemű ötlet elvetve. Amúgy is inkább kihagynám azt a félreérthető szituációt, amikor a méreteket saccolva magamhoz tartom a bugyikat és melltartókat az emberekkel telezsúfolt áruházban. Ezt csak a "férfi" sztájlisztok élvezik.

Gondolkodtam egy szexi nővérke ruhán is, de nem akartam, hogy drágám félre értse és az egész ünnepeket ágyban kelljen töltenem, beöntéshez használt gumislaggal a seggemben, bejgli helyett Aszpirint majszolva...

Na, néhány dolgot azért sikerült a bevásárló kosárba süllyeszteni és eszembe jutott, hogy egy hajfestéknek is biztosan örülne. Sima ügy, gondoltam...

Kicsit kóvályogtam a tamponok és krémek-parfümök között, mire megtaláltam a keresett polcot. Bakker. Ennyi féle hajfesték azt hittem, csak a mesékben létezik. Na mindegy, fekete, jöhet. 

Azért valami isteni sugallattól vezérelve félúton a kassza felé a kezembe vettem a dobozt és rémülten vettem észre, hogy az van ráírva:krémfesték. Nem úgy emlékeztem rá, hogy krémszerű valaminek kellene lennie a festéknek. Elképzeltem, ahogy Angyalkám rákeni a cuccot a hajára, majd franciakrémessé változott séróval végig üldöz a lakásban. Ezt nem szeretném, tuti oda lenne a karácsonyi idill.

Visszacaplattam és rövid keresgélés után találtam is olyan hajfestéket, ami nem krém. Büszke voltam magamra.

Azért valami isteni sugalltra a pénztárak felé tartva ismét a kezembe vettem a terméket és rémülten vettem észre a feliratot, miszerint ez kékesfekete festék. Nem szerettem volna a karácsonyt egy szilva fejű nő elől menekülve tölteni, így újra vissza ballagtam a már jól ismert polcokhoz és végre sikerült a megfelelő terméket kiválasztanom. Halleluja!

Jobban teszem, ha már most el kezdek gondolkodni a jövő karácsonyi ajándékokon...