15 éve nem futottam ennyit összesen, nem hogy egyben. Négyszáz méter vágta, majd három kilométer ügetés, végig a sarkadban, szemben a forgalommal, dudáló, villogó autókkal, kamionokkal. Félőrültként rohantál a félelemtől, a stressztől meg sem ismertél. A szívem majd kiszakadt a futástól, majd a félelemtől, ahogy láttam, az az autó már nem fog kikerülni téged, mert a sofőr nem az utat nézi, hanem az ölébe bambul.

Csattanás, repülő alkatrészek, egy nyikkanás, úgy láttam mögötted ezt, mint egy filmen, lelassítva.

Nem tudtunk már segíteni rajtad. A gerinced...

Szép 11 éved volt, köszönjük a sok emléket.

Jó labdázást odaát kiscsaj!