Lancelot, a béka.

Túl vagyunk az idei hellówinen is, mindenki kigyönyörködhette magát faszbukon a sok világító tökfejen, meg a kimázolt fejű, maskarás emberek fotóin, hiszen boldog-boldogtalan osztott meg és lájkolt mindent, ami Halloween. Találtam én is egy gyöngyszemet ezzel a nappal kapcsolatban:

"A magyar király 1477-ben üzent hadat a császárnak, aki befogadta az önkénye elől kincstárával elmenekülő esztergomi érseket. Mátyás villámhadjárata során elfoglalta Alsó-Ausztriát, és ostrom alá vette Bécset!1477 október 31-én foglalta el Mátyás Bécset, innen ered ősi ünnepünk a Hello Wien! " Telitalálat!

Nincs nekem semmi bajom azzal, hogy a fiataloknak eme napon van egy újabb alkalmuk bulizni egy jót. A bajom azzal van, hogyha megemlítem nekik azt, hogy busójárás, csak figyelnek, mint hal a szatyorban, fingjuk sincs, hogy miről beszélek. Vagy ha kapiskálják, mi is a szitu, akkor csak röhögnek, legyintenek... Hellówin. Ezzel le is van tudva minden, eszükbe sem jut mondjuk, hogy másnap ki menjenek a temetőbe a nagyi sírjához, vinni egy szál virágot, vagy gyertyát... Pedig bazdki, a nagymama mindig finom sütivel várt téged, zsebpénzt adott, a nagyfatertől kaptad az első focilabdát, az első barbi babád, lesték minden kívánságodat, sokszor falaztak neked a szüleid előtt, ha valami turpisságot követtél el.

Ezen gondolkodj el néha, ha a monitor előtt bambulsz, ha gyerek vagy, ha felnőtt.

Persze a média inkább a töklámpásokat, meg a maskarákat nyomatja a képünkbe, mert ugye mégis csak Ámerika az etalon...

Egyre több embertől hallom ezt, vagy olvasom blogokban, fórumokon, hallom tévében-rádióban. Elhúzni innen külföldre. Így gondolja az orvos, a hentes, a kőműves, a hegesztő, a több diplomás ember, lehet mosogatni, bébisíntérkedni, felszolgálni valami étteremben. Mindjárt más lesz a világ ott. Nem lesz baszogatás, sarc, lehúzás, lopás-rablás, balhé a kocsmában, csövesek az aluljáróban, zsíros kenyér hó végén, morcos emberek az utcán. A képedbe vigyorgó politikus a plakáton igazat fog mondani, a pénztáros előre fog köszöni neked, a kocsmában nem fogják vizezni a piádat, a munkahelyeden megbecsült dolgozó leszel nem valami tamásbáttya rabszolga. Így gondolod, nem? Ámen.

Elmész innen, mert eleged van a sarcolásból, abból, hogy a hó végén visít a malacperselyed az éhségtől, sosem lesz saját lakásod/házad, hánynod kell a buszon, a vonaton a kosztól, amit kapsz a jegyed zsíros áráért, tele van a tököd a hálapénzzel, a korrupcióval és bürokráciával, azzal, hogy lassan már nappal sem mersz bizonyos környékeken egyedül végigmenni. Megértelek.

De mi lesz azokkal, akik nem tudnak, vagy nem akarnak elhúzni innen? Mi lesz azokkal, akik isszák a levét annak, hogy az ország nagy része a mai napig képes bő húsz év után is ugyan azoknak a zsíros, sunyi vagy álszent arcoknak hinni? Akik négy évente vagy az ellenpólusra szavaznak ( szar vót Gyurcsány, gyüjjön Orbán és fordítva ), vagy fanatikusan kitartanak vezérük mellett, közben nem veszik észre, hogy a színpadon ugyan azok az arcok húzzák a talpalávalót a rendszerváltás óta. Lehet itt békemenet, meg bajnaikunczeoszkómilla összeborulás, tökmindegy. Ép eszű ember egyik pártra/politikusra sem szavaz azok közül, akik eddig akár egy napot is kormányon voltak. Mert ha mégis megteszik, akkor valóban el lehet húzni ebből az országból.  A maradék meg leolthatja a lámpát és kiteheti a táblát: Takarítást kérünk.

Szombat este egy sörözőben iszogattunk Angyalkámmal, egy kedves ismerősöm névnapja adta az apropót erre a belső hangulatügyi folyadékkúrára... Volt egy másik társaság is ott rajtunk kívül, ők is alaposan adtak a májnak. Valamikor éjfél után beszélgetésbe elegyedtem egyikükkel, aminek az lett a vége, hogy közöltem vele, én ki tudom találni a foglakozásukat.

- Az lehetetlen. - mondta a részeg jóember.

- Márpedig lehetséges. Mentalista vagyok. - felelte a részeg én.

- Akkor szerinted ő mivel foglalkozik ? - mutatott rá a társasága legrészegebb tagjára, aki pontosan ebben a szent pillanatban amortizálta le egy asztal teljes ital és pohárkészletét. A fószer sovány figura volt, látszott rajta, hogy világ életében vigyázott rá, nehogy egy deka izom is testére kerüljön, ez világosan látszott a nagypapától örökölt kigombolt zakó mögül. Nagy bajusza volt és egy palacsinta sütő méretű fekete, SZTK-keretes szemüvegen át sasolt a világra. Apródfrizurája a feje búbján vagy három hete el volt feküdve.

- Valami értelmiségi lehet, de nem film vagy színházi rendező, mert akkor kalap lenne a fején és sál a nyakában. Szerintem bölcsész, esetleg valami elvont műveket szerző író.

- Ezt eltaláltad. Bölcsész és újságíró. Most én jövök.

Bele kortyoltam a sörömbe, hogy ezzel is fokozzam mentális képességeimet, majd fölényesen kiböktem a választ.

- Egyszerű. Valami pénzügyi vonalon dolgozó gazdasági ember lehetsz.

Embernek elkerekedett a szeme.

- Közgazdász vagyok.

Itt már nem volt megállás, jött a harmadik cimborája. Farmernadrág kikopva, barna cipő, ami átmenet volt a sport és félcipő között. Kissé kinyúlt pulóvert viselt, a nyolcvanas évek divatja szerint. Kölyökgólya kocka fej. Programozó vagy informatikus. Az utóbbi volt a telitalálat.

A negyedik srác már egy kissé keményebb dió volt. Először is innom kellett egy Unicumot, hogy még jobban kiteljesedjenek mentális képességeim. Szerencsére korábban már beszélgettem vele. Egy átlagos srác, átlagos, józan gondolkodással. (Ez utóbbi kissé képzavar a sörök miatt ugye...). A keze és ujjai nem voltak sebesek, vagy bőrkeményedésesek, tehát nem végezhet fizikai munkát, viszont bemutatkozáskor erős, határozott kézfogást produkált. Mondtam neki, hogy nézzen erősen a szemembe és gondoljon a munkájára.

- Építőipari technikum, vagy valamilyen mérnök lehetsz.

- Beszarás... Gépészmérnök vagyok.

Learattam a csodálkozások kéjes gyümölcsét, újfent megerősítve, hogy mentalista vagyok.

Próbálták ők is kitalálni, hogy én mit dolgozhatok, de csak egy dologban voltak biztosak, miszerint nem lehetek bölcsész. Ezt mondjuk a fizimiskámból nem volt nehéz kitalálniuk... Nem jöttek rá a megoldásra. Na persze, nincsenek is olyan képességek birtokában, mint én.

Fel kéne lépnem a cirkuszban ezzel a mutatvánnyal.

Legénytoll alig pelyhedzett államon és egyéb testrészeimen, mikor először láttam-hallottam az István a király rockoperát. Nem volt még három dé, meg dolbiszörrand, volt viszont fapados mozi, kissé dohos szag és áll leesése.

Rabja lettem a darabnak, a daloknak és bízvást állítom, az akkori szereposztásnak azóta sem akadt párja. Vikidál, Varga Miklós ( Pelsőczy ), Bill kapitány, Sebestyén Márta, Nagy Feró. Micsoda névsor ez!

A darabban valahogy Koppány felé húzott a szívem, nem tetszett István álszent nyavalygása, jajj mit tegyek uram, de nehéz királykodni, békét szeretnék meg mifene, de közben meg a muterja basztatására azért idegeneket az ország nyakára szabadítva kiirtotta az ősi vallást, a tesóját meg több darabban adta elő a négy legnagyobb vár fokán, mindezt persze písz, láv és egyebek kebelén belül.

Koppány viszont tökös fószer volt, szemtől-szembe akarta lejátszani a dolgokat, meg szerette volna őrizni a szabadságot, a függetlenséget, ősei tiszteletét. Azt mondjuk nem értettem, miért akart társkeresőzni a muterral, de nem is ez volt a lényeg.

Azóta láttam már élőben is a darabot, más-más szereposztásokkal és mindig magával ragadott, némelyik dal hallatán bármikor libabőrös leszek. Számomra az István a király a maga műfajában a legjobb a világon.

Jövőre a rockoperát Alföldi Róbertgida rendezi a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Uram irgalmazz... A jóember eddigi munkássága alapján el tudom képzelni a végeredményt.

Sztivit a kúl királyt Vásáry André(a) játszhatja, aki pogány testvérét egy műfallosszal négyfelé erőszakolva végeztet ki. Koppány szerepét kaphatja Gáspár Laci. Sarolta - Liptai Claudia, Torda - Deák Bill utódja Győzike, a Nagy Feró alakította Laborcot pedig Stohlbuci formálhatná újra, esetleg Fluor Tomi. Réka szerepében pedig Notárméry perdülne a világot jelentő deszkákra...

Azt hiszem, ezt a fajta kultúrmerényletet ki fogom hagyni.