Lancelot, a béka.

Na, gondolom a címet olvasva néhány szexmasinnak kiguvadt a szeme, izgalomtól remegő kézzel kattintott és várt valami szaftosat, de ugye ez nem a Durván Didin Dudált Dudák oldala, vagyis nem adunk az erotikának. Ha veszed a fáradtságot, nyájas olvasó és tovább halad szemed a sorokon, akkor bezony fogsz olvasni a címben szereplő szendvics és ember kombinációjáról is.

Délelőtt elintézni való teendőm volt, minek végeztével a kellemes késő őszi napsütést kihasználva sétáltam egyet a Körúton. Kirakatokat nézegettem, élveztem a napfényt, figyeltem az embereket. Két esetben is sikerült a járdán majdnem elsodornia a tipikus pesti biciklisnek. Szigorúan fogpiszkáló "vastagságú" lábak, amiken csak úgy feszült a harisnya ( minkét esetben férfi a nyomorult ) , mellé a felsőbbrendűség tudatával bárkit legyalázó manőverek a járdán, nem számít, hogy anyukát gyermekével, nagyanyót cvekkerével sodor el a baromarcú. Mindkettő jóembernek felajánlottam az úton való közösülést a bringájával ( nem ilyen úri stílusban ), de nem volt kedvük megállni egy rövid eszmecserére. Nem tudom, valahogy nem kedvencem a Budapesti drótszamaras. Szerintem ezt a várost nem a kerékpárosoknak találták ki. Az úton életveszély bicajozni, a járdán meg a harisnyás tekerészőktől van veszélyben a gyalogszerrel közlekedő.

Sétám során találkoztam aszfaltszörfösökkel is. Általában hajléktalanok űzik ezt a sportot. Dressz nem kell hozzá, sem védőöltözet, mivel ez egy extrém sport. Kell viszont hozzá mondjuk két liter almabor ( Keceli Halálfejes, Péti Ezerjó ) valamint tök koszos, összehugyozott-okádott ruházat és értelmetlen motyogás. A gyakorlat a következő elemeket tartalmazza:

Az aszfaltszörfös nő vagy férfi felveszi a kezdő pozíciót, miután sikerült feltápászkodnia a földről. Térd nem kicsit berogyaszt, súlypontáthelyezés jobbra-balra, vagy balról-jobbra. Ez tök mindegy, mert úgyis frisztájlba nyomja a versenyző. Kezeit széttárja és ügyesen próbálja korrigálni a hullámokban őt kerülgető sétálók keltette szél és oldallökéseket, balanszként baljában kocsisbort, jobbjában mások által kétszer rágott szendvicsmaradékot tart. Sikeres gyakorlat után jutalomként a többi hajlékony egy gyere Jóska/Gizi, igyál egy ampullát! meghívása dukál.

Na, és vannak, akik szendvicsben nyomják. Ez akkor tűnt fel nekem, amikor már az ötödik ilyen figura ácsorgott velem szemben valamelyik sarkon. Elől-hátul tábla emberek. Vagy idős nyugdíjasok, vagy alkesz lecsúszottak reklámoznak így zacit, gyrosost, miegyebet. Viszont láttam egy jól öltözött fiatal srácot is a Blahánál. Kíváncsiságból megkérdeztem tőle, mennyit keres ezzel a mutatvánnyal. 3.500 forintot, jött a válasz. A szerencsétlen felsorolt annyi betegséget, amennyit a doktor hauz összes részében hallottam, na ezek mind meg voltak neki testügyileg. Rokkantnyugdíjas volt, de visszavágták neki a rokkantsági fokozatát, így ( mivel más munkát nem nagyon bírna elvégezni ) egészíti ki a lecsökkentett járadékát szegény feje.

Nagyon durva ez a munka és az érte fizetett pénz. Azt hinné az ember, hogy a szendvicsemberek a múlt század elején voltak divatban reklámügyileg. De nem. Ez 2012. Magyarország.

Rogán Antal fityeszes képviselő és V.kerületi  polgárjenőhivatal 8, egyes hírek szerint 10 millióba ( a kerület idei költségvetésének terhére ) kerülő szobrot avatott fel. A mű egy múlt század elei rikkancsfiút ábrázol, aki a kezében egy Blikket szorongat... Rogán volt az ötletgazda, így lett közpénzből ingyenreklám Blikkéknek.

Tóni után szabadon nekem is eszembe jutott pár szobor terv.

A tujázó kisfiú. Szívbe markoló alkotás lehetne a villamos ütközőjén kuporgó kerek képű kisgyerek, aki egy Nokia feliratú dobozt szorongat hóna alatt.

Olvasó gyermek. A művész egy szemüveges tinédzsert álmodott bronzba, aki egy Harry Potter könyv fölé hajol. A modell nem volt más, mint Gyurcsány Ferike.

Hunyadi Mátyás. Igazságos királyunk ( akinek megformázott fizimiskája kissé Orbán Viktorra emlékeztet ) törvényt ül a gyevi bíró felett, felolvasva neki Magyarország alaptörvényéből.

Az ismeretlen sertéstartó szobra. Egy lecsóbajszú, gumicsizmás ember, aki etetni siet röfögő állatait. A kezében tartott moslékos vödrön a felirat : Az RTL Kettő.

Legvégül pedig a Kutyamenhely című alkotás terve. Egy rácsokból összeállított kompozíció, középen az utolsó, eddig el nem vitt szegény Blökivel. A sarokban egy tábla. Négy Sárkány étterem.

Az Egyesült Államok 42 államában nem kötelező tananyag az iskolákban a folyó kézírás oktatása. A nebulók ehelyett gépírást és szövegszerkesztést tanulnak. Vagyis jönni fog egy új generáció, akik nem fogják tudni elolvasni mondjuk azt a kis táblát a bolt ajtaján, amit Csien a vegyeskereskedő és kínai patikus akasztott ki, ráfirkálva, hogy rögtön jön ( elment kóbor kutyákat begyűjteni ), nem fogják tudni elolvasni a kézzel papírra vetett üzeneteket, leveleket, nem fognak tudni feljegyezni hirtelen valamit, ha nincs a kezük ügyében ájfon, notbuk és egyéb technológia, aláírni sem tudják majd a nevüket egy szerződésre, átvételi elismervényre.

Nem. Nem vagyok a haladás ellen, szerintem is időben kell megtanítani a kölköket gépírásra, szövegszerkesztésre, mert ez a jövő. De a kézírásra is szükség van, többek között az előbb felsoroltak miatt.

Érdekes módon sok cég kér kézzel írott önéletrajzot a náluk munkára pályázóktól, ugyan miért? A kézírásból sok mindenre lehet következtetni a személy műveltségére, intelligenciájára, személyiségének előnyös és hátrányos oldalaira. Erre való a grafológia tudománya.

Nemrég találtam pár képeslapot, amiket anno a családom tagjai küldtek nekem a laktanyába, mikor baka voltam. Fura melegség járta át a szívem, mikor elolvastam édesanyám sorait, majd felidéződött nagymamám hangja és arca, mikor  apró, gyöngybetűit láttam. A személytelen gépírás a büdös életben nem fog felidézni ilyen emlékeket, érzéseket.

De van itt egy másik bökkenő is a kézírás eltörlésével kapcsolatban.

A kézírás tanulása és művelése a szem-kéz koordinációjának legfontosabb eszköze. Az egyik legösszetettebb agyi tevékenység, egyszerre finommotoros mozgás, gondolati reprezentáció, rajzkészség és kommunikáció. Érthető? Ezek mind erősödnek, fejlődnek a gyerekekben, miközben írni tanulnak. Ha ez elvész, vagy korlátozva lesz, akkor jöhet az modern kőkorszak. Számítógépeket kezelni és azon keresztül kapcsolatot tartani a világgal, miközben kőbunkó népek jó fogyasztóként élik a világukat egy technokrata, érzelem mentes világban.

Valamikor bő egy évvel ezelőtt indult szerintem útjára a történet, mikor is sikerült lábon kihordanom egy jóképű tüdőgyulladást. Lázasan, taknyosan, leamortizáltan dolgoztam végig egy hetet, én a munka idióta hőse.
Azóta 3-4 havonta vagy fájt a tüdőm/hátam, begyulladt a fülem, szóval az állatorvosi ló példájára minden szar diagnosztizálható volt rajtam és bennem. Persze, orvoshoz nem mentem, valahogy nem bízok a tudományos síntérekben. Na meg ugye macsók vagyunk, úgyhogy a brutál erős szervezet majd csak elintézi a dolgot, ez a szent meggyőződésem betegségügyileg.
Na, a héten újra beütött a krach. Délutánra belázasodás, spenótszínű takonypatak, köhögés, később füldugulás. Természetesen fekvés nuku, reggel ötkor kelés, késő este hazaérés melóból. Átlagban napi 50 papírzsebkendőt trombitáltam tele ( kollégák szerint jobban jártam volna, ha egy bicikli belsőt kötök az orrmányomra és abba gyűjtöm a cuccot a gravitáció segítségével... ), úgyhogy valamit tenni kellett.
Angyalkám:
- Menjél el orvoshoz.
- Nem megyek!
- De!
- Nem!
- Akkor inhalálni fogsz!
- Mit? Nincs az az isten. Nem fogok fuldoklani önként egy lepedővel a fejemen valami forró gőzben. Hülye nem vagyok.
- Inkább fuldoklasz a takonytól?
- Inkább. Maximum lenyelem.
- Áááááááááá....
- Akkor csinálok neked Coldrexet minden este. Azt megiszod.
- Isten ments, nem vagyok én beteg, nem szedek be minden szart.
- De!
- Nem!
- Már pedig de!
Engedtem az erőszaknak, jobb a családi békesség, sőt, még napközben ittam Aspirin+C löttyöt is. Kicsit azért morogtam a családon belüli erőszak tényállásának fennforgásáról, de aztán kussoltam, nehogy hashajtót is kapjak az esti forró italomba. Bajban lennék az éjjeli köhögőrohamoknál. Azért megjegyeztem, hogy engem sem szeret senki, kivéve a kutya. Az is csak akkor, mikor vacsorát kap tőlem.
A hét közepére úgy bedugult a bal fülem, mint a körút délután négykor. Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban nagymamám kövirózsával orvosolta az ilyesmit, úgyhogy ki a kertbe, leszedtem két levelet a növénykéről és lefekvéskor belecsavartam a nedvet belőlük a fülembe. Jobb nem lett, viszont a párna huzat kissé érdekesen elszíneződött foltokban.
Másnap Dorkám édesannya a kórtünet alapján hozott nekem valami házi gyógynövényes fülcseppeket. Este lefekvéskor bele a fülbe a cucc. Jobb nem lett, viszont a párna huzat kissé érdekesen elszíneződött foltokban...
Tegnap este valami Aktivátor nevű cseppeket kellett bevetnem fülügyileg, az eredményt mondanom sem kell. Ez az anyag jó orrcseppnek is dugulásügyileg, de ott állítólag csíp, így kihagytam. Ha nagyon bedugul az ormányom, majd hívunk egy csőgörényest. 
Iszom a kamillateát, eszek fokhagymát. Jobb nem lett, viszont vámpírok tuti nem fognak bemászni az ablakunkon... Javasolták a csilis-borsos forralt bort is, a mama hozott is át nedűt. Lusta voltam forralgatni, így vacsora után megittam hidegen.
Multivitamin, sok folyadék, pihenés a hétvégén. Na meg kíváncsian várom, milyen új, természetes bigyókat javasol a család csepegtetés, kortyolgatás és egyéb külső-belső alkalmazás ügyileg...