Lancelot, a béka.

Nemrég írtam a Határ úti metróállomás és környékéről egy "élménybeszámolót". Most egy másik csomópontról, a Blaha Lujza térről jutott eszembe néhány gondolat és történet.

99-es busz. Aki Budapesti, annak nem kell bemutatnom a járat útvonalát és bizonyos utazó rétegét... De ugye vannak vidéki emberek, akik nem ismerik annyira a dörgést. Én sokszor megyek reggel melóba ezzel a járattal, amin érdekes módon csak korán reggel vannak ellenőrök. Ugyanis ebben az időpontban csakis és kizárólag tisztességes, jó munkásemberek ülnek-állnak a buszon, őket ugye merik ellenőrizni bátran. Későbbi időpontban már nagyon sok a c típusú egyedek száma, pláne a nyóckerben, akiket nem mernek már vegzálni a karszalagos nyomik.

Azért egy ombudsmant és pár jogvédőt szívesen felültetnék erre a járatra egy egész napos kéjutazásra, hogy lássák, hogyan is viselkednek a felzárkóztatásra váró hátrányosék. Délutánra már bokáig ér a szotyihéj és a chipses zacskókból, energiaitalos dobozokból álló szemét. A padló és az üvegek ragacsosra vannak köpködve, ez ugyanis kedvenc sportja kátrányoséknak, űzi is a köpetolimpiát kicsi és nagy vegyesen. Ordítozás az van, na meg maroktelefonból recsegtetett bóvliguszti és nótárméri, esetleg rámbódzsimi. Egyszer a délutáni járaton már fürtökben lógtak az emberek, én is a lépcső tetején álltam heringmódra. Felszállt, mit felszállt, felpréselte magát egy etnikum, majd indulás után neki is kezdett sercingetni, egyet sikerült is a cipőm orrára küldenie. Kissé mérges lettem, valahogy nem így szeretem fényezni a skárpimat. Nos, a következő megállónál szól a csengő, csukódnának be az ajtók. Köpködőt egy jól időzített mellbetérdeléssel leküldtem a buszról, ajtó becsukódott, 99-es tova, a more meg sasolt a járdán. Régen kaptam ennyi dicséretet emberektől.

Blaha Lujza tér, végállomás. Hitchcock bizvást leforgathatta volna itt a madaras filmjét, amennyi galamb eszik-szarik a járdán, úton, padok előtt. Koszos, legalja csövesek garmadával ( aggyá' cigit, aggyá' aprót ) , valamelyik nap is láttam egy őstermelő hajlékonyt. A hűvös idő ellenére mezítláb nyomta a témát, lábujjain igazi gombatenyészettel...

Viszont az egyik legkarajabb tetkót itt láttam már a felirata sem volt kismiska. Azén babám. Majd ott virított Seherezádé portréja. Azén babám úgy nézett ki, mint Snoopy kutya, akinek a fejére basztak egy kupac balatoni hínárt. 

Egy blogger számára azt hiszem, igazi kincsesbánya témaügyileg a tömegközlekedés Budapesten.

Ma nem dolgoztam, egyéb ügyeimben foganatosítottam intézkedéseket, hogy ily nagy szavakkal éljek, mint Kovácsszáztizenhárom őrmester, körzeti meghízott a napi jelentésében.

Már hazafelé tartottam, mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve beugrottam egy antikváriumba. Könyvesboltban körülbelül annyit költök, mint Wunderbaum Jákob a sertéstelepen, amilyen antikrisztus árban adják ott az olvasnivalót. Viszont antikváriumokban baráti áron le lehet vadászni akár egyszer-kétszer átlapozott példányokat is. Na, most tévedtem. Rábukkantam öt Leo Kessler regényre, darabjukat 900 jó magyar forintért vesztegették. ( Ha rákattintasz az író nevére, láthatod, hogy kábé ennyiért akár újonnan is meg lehet rendelni őket ). Régóta szemezgettem már az író könyveivel, kissé hajaznak témában egyik nagy kedvencem, Sven Hassel műveire. Gondoltam egyet és az öt könyvel  odaballagtam az eladóhoz. A pult mögül egy belassult, félredőnyre eresztett szemű, hínár hajú srác tápászkodott fel, tisztára olyan fizimiskája volt mondom, mint egy Jamaicából importált raszta lajhárnak...

- Helló! -köszöntem.

-hennyymmm...- jött a válasz.

Na, gondoltam, majd lassan beszélek Bobmerlivel, nehogy kommunikációs hiba miatt kútba essen a vásárlási tervem.

-Van ez az öt könyv, darabja kilencszáz, az ugye 4,5 papír. 

Itt tartottam egy kis hatásszünetet, majd folytattam a mondókám.

- Elviszem mind az ötöt, ha ideadod őket négyezerért.

Az arc rám vetette semmitmondó tekintetét, de egy kukkot nem szólt. Gondolom, analizálta a hallottakat...

- Az ötszáz forint kedvezmény lenne. - segítettem neki.

- Nem lehet. Annyiba kerülnek, amennyi rájuk van írva.

- Aha. És ha én a borítóba ceruzával írt árat kiradírozom sutyiban és átírom, akkor mi van?

Nem értette a kérdést. Én meg nem erőlködtem tovább. Visszatettem a könyveket a polcra és tovább nézelődtem.

Egy-két perc múlva fura érzés vett erőt rajtam. Tudod, mikor érzed, hogy valaki bámul. Így is volt. A raszta mellett állt egy alak, aki engem sasolt. Gondolom, egy eladókolléga, akit figyelmeztetettek arra, hogy egy agyas vevőjelölt hesszel itt...

Megtaláltam az Istenembereket, ami megvolt nekem valamikor, míg kölcsön nem adtam valakinek... Szeretem a klasszikus ruszki sci-fi irodalmat, de vétel ebből sem lett, mert mindkettő könyv borítója olyan lestrapált volt, mint a szerzetesek segge éjfél tájban. 

Így ma nem vettem új olvasni valót, maradt a Nemzeti Sport.

Tényleg, nektek van kedvenc írótok, könyvetek? 

Nagy port vert fel a langyi szerkós fityeszes Varga képviselő ( az úr titulust inkább hanyagolnám esetében ) kijelentése a családon belüli erőszak kapcsán. Sorakoztak az érvek és magyarázatok pro és kontra minden fórumon. Azért ez ügyben lenne néhány gondolatom nekem is...

Legelőször is szeretném leszögezni, mélyen elítélem azt a hímnemű egyedet, aki veri a feleségét, barátnőjét, párját, vagy a gyerekeit. Az ilyen emberformának el kellene törni a kezét legott és izibe. De nem kellene ezt a témát csak arra kihegyezni ebben a fene nagy feminista felbuzdulásban, hogy családon belüli erőszakot csak férfi követhet el nő ellen. A terror lehet testi és lelki is, elszenvedheti azt mindkét nem tagja.

- Mikor a bajszos vén satrafa lila hajjal (heti egy fodrászat ), fuxokkal tele, pedikűr-manikűr viseli a nadrágot, a papa pedig házi bilihajnyírással, kopott öltönynadrágban járkál, filléreket koldulva egy seritalra a mamától.

- Mikor a férfinak fillérre haza kell adnia a fizetését és tudta sem beleszólása nincs a közös pénz költésébe.

- Esti beszólások a napi robot után hullafáradt jóembernek : Mi van, te impotens geci, baszni sem tudsz már? Bezzeg a szomszéd Feri, az aztán...

- Személyesen ismerek olyan férfit, akinek a felesége vasalóval törte be a fejét, mikor a jó ember egyszer besokallt azon, hogy az asszony évek óta makonya részeg és egyszer ezt szóvá merte tenni...

- Vajon válás után, mikor az asszony kisemmizte volt férjét, hány férfi került az utcára és döglött meg kivert kutyaként pár év múlva, vagy lett öngyilkos ? 

Nem kellene ezt a dolgot egy félre kihegyezni, mert visszaüthet ez erősen. A legegyszerűbb módja lesz ez annak, ha az asszony el akarja tüntetni oldalbordáját a házból. Feljelentem a picsába, megvert a faszkalap! Sutty, már viszik is a mukit a dutyiba... Az lesz a vége, mint ami az iskolákban történik napjainkban.  Valamelyik diák megorront a tanárára és megvádolja azt, hogy molesztálta a pedo geci, vagy megverte. Máris megtörténik a meghurcolás.

Büntetést érdemel az, aki bántalmazza élete társát, legyen az bármelyik fél, nő vagy férfi. De ne essünk abba tévedésbe, hogy csak a tesztoszteron és  szesztől fűtött férfiállat lehet a családromboló és erőszakos bűnös.

Inkább arról kellene beszélni, iskolában tanítani, hogy ha társat választunk, akkor azt tegyük felelősen és becsüljük párunkban azt, aki. Az embert. 

Az ember mindig tanul valami új kifejezést, pláne olyankor, ha mondjuk összeköt egy esti grillezést némi pálinkázással és sörözéssel. Ez a kombináció általában sztorizgatós röhögésbe szokott fordulni, ami jó dolog, mert egy dögunalmas családi/baráti körben végrehajtott sütögetés bizony jó nagy szopás. Azon már az sem segít, ha mondjuk "Dobjuk fel a hangulatot!" felkiáltással grillgyújtó folyadékkal kezdjük el spriccelgetni a körülöttünk unatkozókat...

Ha már szopás ( cirmantás, lerántás,obituárézás ), akkor ismét tanultam egy új kifejezést erre a fejbólogatásos némi nemi örömszerzésre. Angyalkám faterja nemrégiben fültanúja volt egy kora reggeli beszélgetésnek. Két srác kísért hazafelé egy bögrét ( csajt, spinkót, bulát ) és az együk fószer, meghallva a reggeli misére hívó harangszót, imigyen szólott:

- Elég sok van már a rovásodon Aranka, de nem kell meggyónnod, elég, ha most feljössz hozzánk és mindkettőnket leharkályozol.

Visítva röhögés, újabb kör pálinka, a sercegő tárcsára gomba, mics és szalonna sercintése, majd az időközben befutó Gyík barátom is belekezdett egy történetbe, aminek apropója a korral romló látás és feledékenység volt. Ha jól emlékszem...

Cimborám boldogult ifjú korában ötvös-vésnöknek tanult. Oktatója, egy öreg szaki, karácsonyra készülődvén pontyot készült vásárolni a konyhára, ezért beállt a sorba, ami egy hentes-halas pult előtt tekergett. Hogy el ne felejtse, miért is várakozik, mondogatta magában:

-Ponty, ponty, ponty...

Rá került a sor.

-Mit adhatok az úrnak?

Az öreg pillanatra elbizonytalanodott, majd felcsillanó szemekkel mutatott a pultra:

-Azt a pacalt kérem, azt ott!

-Ezt?

-Igen, azt.

-...Papa, az egy frottír törölköző...

Röhögés, sör, pálinka, újabb eset.

Egy taxishoz hajnalban valahol Budapesten beszállt egy makonyára beájult feka, aki annyit bírt csak kinyögni, hogy Tatabánya központjába szeretne eljutni. Megegyeztek a fuvar árában, pénz a sofőrnél, ember pedig indulás után két perccel már rotyogva horkolt.

A taxis nem is ment tovább, mint Békásmegyer központjáig, ott felrázta és kitessékelte a szerecsenyt.

- Miszter, disziz dö Tatabánya centrum!

Azt hiszem, régen röhögtem ennyit kajálás előtt és közben.