Lancelot, a béka.

 Első negatív. Halkan zümmögő tűk sóhajtanak bőrbe álmodott képeket fiúk-lányok, férfiak és asszonyok testére. Vidám forgatagban keringünk Angyalkámmal a tetováló művészek standjai előtt, sárkányok, marcona harcosok, vagy éppen vidám színek kacsintanak ránk testekről ezen a délutánon.

Második negatív. Zorall az este. Hideg a sör, forró a rákenroll Szaszáék koncertjén, kicsi és nagy élvezi a nótákat, táncra kelnek a tintafigurák, velük ringunk mi is a zenére.

Harmadik negatív. Napsütéses március idusa. Talpra magyar! Sodródunk a kokárdás tömeggel fel a Várba, szinte harapjuk a friss levegőt. Alattunk a város, a Duna, az ünnep napjára  zászlókba öltözött Lánchíd. Az arcom kipirult a naptól, szinte jól esik a múzeum termeinek hűvös, ódon levegőjében nézelődni.

Negyedik negatív. 500 egy üveggel. Az ára nem esik jól, de a frissítő tartalma igen. A rakparton sétálva tangóharmónika hangját sodorja a szél fülünkbe. 11 év körüli, kopott cipőjű és sapkájú, vékony kissrác játszik a hangszeren félénken, fel sem mer eleinte nézni az emberekre. Dobunk egy kis aprót a nyitott táskájába,majd hallgatjuk. Sokan megállnak és szinte mindenki, aki arra jár, a zsebébe, pénztárcájába nyúl és ahogy telik az idő, a fiú zavarban ugyan, de rá-rá néz a mosolygó közönségére. Nálam csillag született, ő lett az x-faktor. Nincs smink, koreográfia, háttértáncosok, majmolás. Kopott cipő és nadrág, félénk mosoly és egy zenélő, tiszta gyermekarc. Nem kell több- ha nem hiszed, nézz a szemébe, majd a szívedbe.

 A napokban olvastam Angyalkámnál egy bejegyzést a mai fiatalok egyre "furcsább" nemi tévelygéséről. A közelmúltban pedig a feministákról írtam ( előtte pedig arról, hogy az óvodákban tiltani akarják a gyerekek nemi identitását erősítő játékokat- a fiúk ne katonázzanak, a lányok ne barbizzanak)  , így elérkezettnek látom az időt, hogy írjak egy elméletről, ami ezen dolgok hullámait meglovagolva lopakodik közénk.

A nemek összezavarása.
A házastárs és a család fogalmának értelmezésében mélyreható változások mentek végbe az utóbbi időben.  E fogalmak lényegének értelmezése jelenleg nagyban függ a gender-elmélettől,  az 1950-es évek óta terjedő ideológiától,  amely ma már referenciaként szolgál nemzetközi szervezetek és különböző országok politikája számára;  sőt immár kötelező hivatkozási ponttá vált.
A gender-elmélet – az állampolgári egyenlőség nevében – megkérdőjelezi a nemi különbözőség értelmét. A férfi és női nemet tehát társadalmi képződményként fogja föl, amelyet le kell bontani, hogy mindenki személyes irányultságának megfelelően teremthessen társas kapcsolatot.
 A gender-elmélet különválasztja a biológiai nemet a gendertől (társadalmi nemtől). Az ember fizikailag lehet férfi vagy nő, de valójában nem ez számít, hanem az, hogy az illető a férfi, női, homoszexuális, transzszexuális, vagy valami más – maga által jónak tartott – nemhez tartozónak tartja magát. Így mindenféle házastársi és családi forma létezhet. A létrejövő kapcsolatokat pedig, mivel léteznek, törvényesen el kell ismerni.
 A nemi identitás az ember vágyaitól függ, nem pedig nemiséggel bíró testétől. A törvényeknek figyelembe kell ezt venniük, és harcolniuk kell a diszkrimináció, különösen a homoszexuálisokat érintő hátrányos megkülönböztetés ellen. A hivatalos iratokon többé nem az ember neme, hanem „gendere”, vagyis társadalmi neme szerepel.
A radikális gender-feministák, a meleg szervezetek nagy része, illetve "gender mainstreaming" ideológusok azonban egy teljesen új ember- és társadalom-képet akarnak megvalósítani: Szerintük a "nem" (gender) teljességgel a társadalom terméke. Az ember nem férfinak és nőnek születik (még ha biológiailag rendelkezik is ilyen adottságokkal), hanem csupán a család és társadalom elvárásai nevelik őt férfivá és nővé.

A gender mainstreaming szerint az ember valamiféle semleges lénynek születik, és alapvető joga és képessége, hogy maga határozza meg nemét, szexuális kapcsolatainak formáját. (Az utódok létrehozatalának pedig, szerintük nem egyetlen útja a hagyományos házasság.) A gender-ideológia így eljut a nemek, sőt a család tagadásáig. Pontosabban: szerintük a nemek közötti egyenlőség elérésének feltétele a férfi és női nem, illetve a házasság és család megszüntetése.

A gender-ideológia képviselői tudatában vannak, hogy az imént idézett megfogalmazások a mai felnőtt generáció nagyobb részében ellenszenvet szülnének. Ezért - amint említettük - először a nők és a homoszexuálisok egyenjogúsításáról beszélnek, amellyel minden jóakaratú ember egyetért.

A nők egyenjogúsításának témájában azonban már halljuk a sarkítást is. Hazánkban is többször elhangzott már, hogy az anyaság rabszolgává teszi az asszonyt, megakadályozza szakmai és társadalmi kibontakozását. Biztosítani kell tehát, hogy az anya hamar megszabadulhasson a gyermek és a család okozta terhektől: ennek érdekében pl. meg kell rövidíteni a GYES-t, GYED-et, s a gyermekeket bölcsődében kell nevelni. - Vajon nem inkább a főállású, és megfelelően megfizetett anyaság választhatósága jelentené a nők egyenjogúságát? - kérdezhetjük.
A gender-ideológia fontos előkészítő lépése a homoszexualitásnak, mint önálló nemi valóságnak elfogadtatása, mert így beigazolódnék, hogy nemcsak két nem létezik, hanem legalább három. A távlati cél azonban ennél is több: a nemek teljes átstrukturálása. A pekingi konferencia ENSZ-jelentésének főszerkesztője, az ideológia képviselőivel egyetértésben kijelenti: hogy a férfi és női gender, "a társadalom konstrukciói", amelyeket meg kell szüntetni... "Nem két nem létezik, hanem öt: így nem férfiakról és nőkről kellene beszélnünk, hanem heteroszexuális nőkről és homoszexuális nőkről, heteroszexuális férfiakról, és homoszexuális férfiakról és biszexuálisokról" (és hatodikként a tranzvesztitákról, fűzik hozzá mások).
2008. február 13-án az EU útmutatót adott munkatársainak hogy ne használjanak nemekre utaló kifejezést (pl. nem mondják azt, hogy tanárnő vagy tanár, helyette mondják azt, hogy "tanerő", nehogy sértő legyen a kifejezés azokra, akik sem férfinak sem nőnek nem érzik magukat.)

2008. szeptember 3-án az Európai Parlament döntést hozott, hogy a tankönyvekből, számítógépes játékokból, marketingből, plakátokról száműzni kell a sztereotip férfi és női magatartásformák megjelenítését - Tehát ne a nő varrjon, vagy főzzön a képen, hanem a férfi, ne a férfi vezesse a motort, hanem nő. (A gender ideológia szerint lehetővé kell tenni, hogy mindenki maga válassza meg nemét. Ezért a gyermekeket nem szabad nővé vagy férfivá nevelni.)

2009-ben az Egyesült Államok írt alá egy ENSZ-nyilatkozatot, mely a (szabad) szexuális orientáció egész világra kiterjedő védelmére szólít fel.

A következőkben néhány kiragadott példával szemléltetem a gender gyakorlati megvalósulását a hétköznapokban.

Több országban pl. az Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban, Spanyolországban valamely kötelező iskolai tárgy (pl. etika) részévé tették a gender mainstreaming elméletet. - Spanyolországban a tananyagban az áll, hogy a házasság nem tételezi fel a nemek különbözőségét. Angliában egyes elemi iskolákban megtiltották, hogy használják az apa vagy anya szavakat, mert ez diszkriminatív
A Német Családügyi Minisztérium alá rendelt Egészségügyi Felvilágosító Központ kiadott egy brossúrát 1-3 és 4-6 éves gyermekek szülei számára 650.000 ingyenes példányban, országos terjesztés céljával. Az 1-3 éveseknek írott elemzi, milyen jelentős a kisgyermekek számára a simogatás, és felszólítja a szülőket, hogy rendszeresen simogassák, csókolgassák gyermekeik nemi szerveit. Nyúljanak bele a lányok hüvelyébe és simogassák azt, s így irányítsák őket a gyönyörszerzés ilyen formái felé. A nagyobbaknak íródott könyvecske sok egyéb hasonló ötlet között kijelenti, hogy jó, ha a gyermek már kisgyermekkorban megtanulja az önkielégítést, valamint ha megtanulja azt, hogy a szülők nem csak a heteroszexuális kapcsolatot tartják normálisnak. - A témával szinkronban jelentek meg játékos és énekes füzetek is gyermekek számára, amelyek segítséget nyújtanak, hogy a nemi testrészekről énekelhessenek a gyermekek.

Azt hiszem, nem kell ecsetelnem, hová vezet ez az út. Gondolkodjon el rajta mindenki.

 Első negatív. Korán sötétedik- gondolom, ahogy a rózsaszín pírral borongó felhőket nézem, mint egy félretartott fejű kíváncsi galamb. A fák ágain pár fáradt, aszott levelet billegtet a szél. A szomszéd kutyája rám néz a kerítés rácsán át, majd a vacka melege felé veszi az irányt. Alszik egyet az esti műszak előtt.

Második negatív. Fűszeres rizs pöfög a fazékban, míg fedővel le nem takarom. Az illatos gőz párát húz a konyha ablaküvegére. Fenyőfát rajzolok az ujjammal rá, mint gyerekkoromban, majd vigyorogva szétmaszatolom. Szerencsére még odébb van a karácsony és a hó, bár ahogy kinézek, varjak fekete gyűrűje kering alacsonyan. Havat éreznek- mondta ilyenkor nagymamám.

Harmadik negatív. Hó nincs, fehér hab viszont igen. Borotva serceg arcomon. Bele sasolok a tükörbe. Igen. Férfiasan tökéletes. Énekelve állok a zuhany alatt és eszembe jut,jó,  hogy nem társasházban lakom, a szomszédok már leverték volna a vakolatot a falról.

Negyedik negatív. Milyen csendes a világ. Nincs kedvem bekapcsolni a tévét, nem akarom hallani, kit lőttek le, raboltak el, minek az árát emelték fel. Csak a gép zümmög ölemben.

Ötödik negatív. Ha leoltom a villanyt és résnyire húzom a függönyt, kémlelhetem észrevétlenül az estében siető alakokat. Felém sem néznek. Lehajtott fejjel bandukolnak, csak akkor néznek fel sandítva, mikor egy világító ablakhoz érnek. Pillanatnyi kukkolás mások világába, ahogy véget ér a nap.

 Valamelyik nap a televízióban egy nőszemély- valószínűleg az oldalszütyős, agyoniskolázott, gerébágis, víz alatt szülök, fán szoptatok véresszájú aggszűz emancipátor fajtából- azt fejtegette, hogy a nőknek nem szabadna elfogadniuk a csomagjukat cipelni, felemelni segítő férfikezet, mert ezzel a rohadék tesztoszteron fűtött hímállatok valójában lesajnáló módon így adják tudtára a világnak, hogy valóban a női nem a gyengébb és ez megalázó a nők szempontjából... Hiába, no, nem eredménytelenül tanult annyi évet ez a nő különböző felsőoktatási tanintézményekben, csak okosabb lett az átlag vadmagyarnál. Bár szerintem jobb lett volna a világ számára, ha a fogantatás előtti pillanatokban inkább egy papírzsebkendőben landol apu öröme... A nő a gyengébbik nem, mert genetikailag így alakult ki a csontozatuk, az izomzatuk az evolúció során- már persze, ha az alap esetet vesszük példának és nem a Sebeők János vs.Xiang Csün női súlyemelő világbajnok esetet- és ebben semmi degradáló nincs. A férfi pedig többek között úgy fejezi ki tiszteletét és megbecsülését a női nem felé, hogy felsegíti a teli táskáját a buszra, kiveszi a kezükből a szatyrot, a csomagot és viszi helyette, mert ezt úgy hívják: udvariasság. Nem pedig az ellenkező nem lenézése. Lenézni az ilyen istencsapásait tudom, mint a műsorban beszélő nőnek látszó valamit, akinek valószínűleg életében nem volt orgazmusa férfi által, mert az kihasználása a női testnek, nincs gyereke, mert az egy Csillagkapus módszer, ahol a férfi gazdatestet keres az utódjának a szegény nők testének kárára, nem engedi, hogy egy férfi cipelje a táskáját, vagy segítsen neki, mert az degradáló női mivoltjára- viszont bejárónőt tart, aki főz, mos, vasal, bevásárol, miegyéb , szigorú asszonya számára, minimálbérért és a hibázás esetén azonnal bérlevonással, kirúgással bünteti azt, mert ugye a modern rabszolgatartás nem erkölcstelen.

Az ilyen emancipátorok nálam nem érdemlik ki a NŐ titulust. Remélem a ténsasszony nem is háborodik fel akkor, ha nem adom át neki a helyemet, nem nyitom ki előtte az ajtót és nem engedem előre, ha leejt valamit nem fogom felvenni helyette, ha valaki trágárul beszél , vagy erőszakoskodik vele, nem védem meg. Védje meg a nőtanács- ahogy ez a kabaré klasszikusban elhangzott.
Ne jöjjön a családon belüli erőszakkal sem- amit természetesen mélyen elítélek- mert bizony sok férfi tudna arról mesélni, milyen is az, mikor nem pofonnal, de megalázó lelki terroral él az asszony férjével szemben, főleg idősebb korban. Ezek nem a nemek egyenjogúságának problémái, hanem intelligencia, az egymás megbecsülésének, szeretetének, tiszteletének, az együttélés írott és íratlan szabályainak betartásáról-vagy be nem tartásáról szólnak.
Vihar a biliben, ez jut ilyenkor eszembe. Meg az, amikor sötét vallási és társadalmi szokások miatt Afrikában megcsonkítják a kislányok nemi szervét, hogy ne élvezhessék a szexet, vagy az Arab országokban lefátyolozott rabszolgaként adják-veszik őket és a saria törvényei szerinti vétkeik miatt halálra kövezés lehet a sorsuk. Ja, hogy erről így beszélni már-már rasszizmus? Kérem. Vagy női szabadságjogi harcosok vagyunk, vagy kussoljunk Európa ezen felén, a puha irodai bőrfotel és a meleg szoba mélyén, diétás ételeket kanalazva és azon töprengve,  melyik edzőruhámat is vegyem fel a kétszekrényi választékból az esti fittneszórámra, hogy formában legyek, mikor szafarira utazom a fekete Afrika valamelyik országába, jó fotókat csinálni a fejükön korsót egyensúlyozó, karikákkal megnyújtott nyakú lányokról-asszonyokról. Mert az olyan egzotikus, az a más kultúra...