Lancelot, a béka.

 Olvasom a hírt, miszerint szerinted ma Magyarországon havi 47 ezerből meg lehet élni. Baszdki, nem euróról, hanem jó (szar)  forintról beszélünk, csak szólok. Kíváncsi lennék, hogy csinálod Mester, áruld el a titkot!

Gondolom, így télvíz idején először is a fűtésen spórolsz nagyot. Előguberálod a nagyi dob kályháját a pinyóból, majd nekilódulsz a pesti utcáknak, mivel láttad a Travelen, hogy a tuaregek szárított teveszarral fűtenek. Nos, teve igen ritkán szarik a hazai aszfalton, viszont kutya annál több. Összegyűjtöd a Buksik, Blökik ürülékét és ezzel fűtöd a pecódat. Okos!

Víz. Folyik a csapból, na de ugye 47 ezerből arra nem fussa. Viszont kettészeli a várost a Duna. Minden este két diszperzites vödörrel merítesz belőle, hazacipeled, így a wasser probléma kipipálva.

A közlekedés. Javaslom a gyaloglást, esetleg a villamos ütközőjén való tujázást, vagy a rollert, a biciklit. Pedálozásban úgy is jó lehetsz, különben nem kerültél volna ilyen zsíros állásba.

A kajával kapcsolatban jöhet a kínai. Itt nem a szecsuáni csirkére gondolok, hanem arra, hogy ami mozog,  azt megfőzöd, ami nem mozog, azzal pedig  fűszerezel. Így tisztítod is a várost, kevesebb patkány, egér, csótány fogja nyomorult életét tengetni az utcákon, tereken, pincékben, csatornákban.

Az áramot lophatod közvetlenül a villanyoszlopról kampóskábellel, vagy megbuherálhatod a szomszéd óráját és onnan, ez ügyben érdeklődj a nyóckerben, vagy valamelyik borsodi, szabolcsi kis faluban a helyi etnikumnál.

Dezodor, fogkrém felesleges luxus, erre nem költesz, fodrászra sem, marad az a verzió, hogy egy lábast a fejedre húzol és és ollóval lecsapkodod a kilógó fürtöket. Ruhát, cipőt kapsz a máltaiaktól, fehérneműt havonta egyszer cserélsz ( a szomszéd Sanyi bácsival ).

Fog ez menni neked. Azért a tapasztalatokról remélem beszámolsz a nagy nyilvánosság előtt. Azt sem bánnám, ha ebbe a kísérletbe bevonnád a főnöködet Felcsútról, az egész kormányt és pártunkat, sőt, magát az egész parlamenti jónépet, pártállástól függetlenül.

Zárom soraimat, anyádat pedig üdvözlöm !

 A panellakó ember külön rendszertani besorolásban szerepelt nálam eddig is, amit csak megerősített az utolsó másfél hónap bennem. Tízemeletesek folyosóit, lépcsőit burkoljuk, úgyhogy volt (van) alkalmam megfigyelni munka közben az egyedek viselkedési szokásait...

Az első specifikus faj nyomai azonal szemünk elé tárulnak, amint belépünk a lépcsőházba.  Ő a láthatatlan üzengető.  Ifjú egyedei előszeretettel karistolnak,  illetve firkálgatnak a liftben, vagy annak ajtajára különböző stílusban. Tárházuk kincseiből:  hajjráfradi, kármen (eszmeralda ,gizi, tünndi, béjbi, laci, sanya)  szeretlek, vagy eme nevek hüjjevagy szavak kombinációjával megspékelve, szkúter, ladagaga, dópmen, vagy oldszkúl rajongók esetében beatricse feliratok, különböző népi motívumok, horog és kettőskeresztek, dávid és sátáncsillagok sormintája...

Idősebbek is elkezdhetik, azaz az érett korosztály sem maradhat ki a sorból, ők tacepaókon üzennek, ilyesmiket, hogyaszonggya: " rohaggyon le a keze annak, aki ellopta az ajtóm elől a muskántlimat", " büdöskurva, halkabban élvezzél hajnalba, mert nem tudunk aludni az urammal miattad", " büdösparaszt, mikó fejezed mán be a felújítást a hatodikon rádhívom az apeket, tudom, hogy feketén csempészteted a fürdőszobádat!!!"

Kutya nélkül nem élet az élet. Nos, az ebtartóknak két faját figyeltem meg a panellakók között. Egyik a hónaljkutyás. Itt persze nem a borotválatlan hónaljú emberekre gondolok, hanem az apró, macska-hörcsög méretű blökikre és gazdáikra. Tél lévén szigorúan kiskabát, kapucnis pulcsi van az ebekre húzva, " akik " három helyre hajlandóak  hugyozni csak. A liftbe, a lépcsőházba, illetve a ház bejárata elé. Mondjuk,máshol végezni dolgukat elég esélytelen, ugyanis amint a friss levegőre érnek, gazdáik azonnal a hónuk alá kapják őket, így sétálnak velük egy kört, majd irány vissza a cellába...

A másik típus a nyudíjas. Idős ember, idős kutyával, ősz szakáll az embernek (még Marika néni esetében is) , na meg a kutyának, utóbbi szigorúan kölyökbálna méretre hízva.  Séta végén a kutya és gazdája felváltva bukik rá az oxigénpalackra.

Vannak a folyamatosan ordítozók ( ezek általában etnikumok, akik addig űzik ezt a műfajt, míg ki nem lakoltatják őket a sok ki nem fizetett közüzemi díj miatt).  A mjúziktévé, vagy bóvliguszti üvölt nonstop, valamint apa, anya és a 3-4-5-6-7-8-9 rajkó.

Következők a sorban az alkatrac- fílingesek. Rács és zárhegyek. Rács a folyosó elején, az ajtón, mindegyiken minimum három zárral. Külön hátizsákban tartják hozzájuk a rengeteg kulcsot.  Az ember azt hinné, ekkora elszeparáltság mellett tudomásuk sincs a környezetükről. Lófaszt. Ők lesik legjobban a többi lakót, a nap 24 órájában folyamatosan. Tegyük hozzá, a leselkedés amúgyis össznépi sport a panellakók körében, lassan felvehetik az olimpiák műsorába, hamarabb nyernénk ebben aranyérmet, mint mondjuk fociban, az tuti.

Nos, első körben ennyi. Tubikontinnyud, ahogy a művelt norvég mondaná.

 Immár harmadjára dolgoztam  egy hidraulikás cégnek- korábban burkoltam a pincéjüket,  majd az irodaépületüket- ezen a héten az iroda előtti teraszt és lépcsőket köveztem náluk. Miközben bőszen forgattam a szerszámokat, érdekes beszélgetést hallottam az udvarban.

A raktáros srác leintette az arra járó kukásautót és egy kis svarc bizniszről tárgyalt a főszemetessel, egy borvirágos arcú, pufók, idősebb fószerrel. Az üzlet tárgya egy nagy halom kartonpapír volt. Nem tudom, a raktáros mennyi pénzt ajánlott fel, ha elviszik a hulladékot, de a mester ezt keveselte, több pénzt akart kicsikarni- nem sok sikerrel.

- Uram, maga nem üzletember! - jelentette ki a kukásember.

- Az lehet, viszont hülye nem vagyok,  - jött a válasz-  inkább szólok egy csövesnek, ő ingyen elviszi a kartont, bánom is én, ha akár egész nap betart neki az.

Közben a sofőr, gondolva,hogy megköttetett az üzlet, elkezdett betolatni az udvarba, mire a borvirágos leüvöltötte az agyát.

- Jauzsi, kanyeld meg az anyád, ki mondta, hogy tolass be?  Nem viszünk el semmit, az úr nem üzletember!  Ájj ki!

Jauzsi okos ember lévén, értett a szép szóból, kigurult az udvarból, a főkukás pedig utána slattyogott. A segédje, egy vékony, napcserzett arcú muksó viszont megszimatolta az üzletet , pár mondatot váltott a raktárossal, majd ő is balra el...

Késő délután begurult egy csili-villi Audi a3-as, maga után húzva egy akkora utánfutót, amire a USS Enterprise anyahajó is felfért volna. Legnagyobb csodálkozásomra a sovány alkukás volt a gazdája...

Létre jött az üzlet. Rendszeresen fognak neki szólni, ha összegyűlik elegendő mennyiségű papír és fémhulladék, ő pedig ingyen elszállítja azt és feltakarítja az udvart. Meg is rakta rogyásig kartonnal a böhöm utánfutót, kapott némi vasat is, összesöprögetett ,majd vigyorogva elgurult.

Kezdek nem csodálkozni azon,hogy a kukásokhoz itt Pesten csak kihalásos alapon lehet bekerülni.

Közben este hallotam a tévében, hogy három napos állásbörzét tartanak a friss diplomás munkaerőknek  ( akik nem sok mindenhez értenek, de lassan Dunát lehet velük rekeszteni... )

Lófaszt sem értenek ezek az élethez.

Bezzeg a kukások.

 Gondolom, sok férfitársam részesült már abban az élményben,amikor egy nővel- feleség, barátnő esetleg anyuka- közös bevásárlásra adta felelőtlen fejét. Ugye? Nos, ezzel kapcsolatban jutott eszembe pár gondolat, ajánlom őket a hölgyek figyelmébe.

- Attól, hogy már negyedjére megyünk végig ugyan azon a soron az áruházban, nem fog átrendeződni a kínálat menet közben, az arcberendezésem viszont igen. Zord pofát fogok vágni.
- 38-as a lábad. Ha felpróbálsz egy számmal kisebb, majd egy számmal nagyobb topánkát, attól még a cipőméreted ugyanakkora marad, ráadásul ha pirosat szeretnél venni, akkor hiába próbálsz fel egy méregzöldet, az biztos nem fog a lábadon bepirulni. A fejem viszont igen és a füleimből gőzpamacsok törnek fel a tizedik cipőpróba után.
- Tőlem kérdezed, hogy jól áll- e az a ruha rajtad? Ha azt mondom, nem,akkor megsértődsz. Ha azt mondom, igen,akkor azt feleled, csak rámondom az áment, mert unom a vásárlást és már mennék innen. ( Ebben speciel igazad van. Mindjárt kezdődik a meccs és jó lenne már egy pofa hideg sört is belökni).
- Az eladótól- már ha előkerül - szintén ne kérdezd meg, hogy hogyan fest rajtad az a nadrág. Ő akkor is azt fogja mondani, hogy olyan benne a feneked, mint egy topmodellé, még ha az a ruhadarab úgy is áll rajtad, mint tehénen a pisztolytáska.
- Igen drágám, fingom sincs, mi a különbség a blézer, a blúz és az ing között, a denevérujjról meg maximum a Batman jut az eszembe. Na és? Neked meg lövésed sincs mi az a les, vagy a közvetett szabadrúgás,  esetleg a fault, mégsem baszogatlak miatta.
- Nem, ne dugd az orrom alá már a tizedik öblítőt, hogy szagoljam meg, melyik a jobb illatú. Nekem egyforma büdös mind, ráadásul úgyis azt veszed meg,amelyiket Te gondolod, hogy jó illatú. Én sem böfögöm az orrod alá a kedvenc ágyaspálinkámat, mondván, ennek mennyire mennyei gyümölcsös illata van!
A drogériában, mikor fújogatod- spricceled a parfümöket, ne csodálkozz, ha fejvesztve menekülök onnan. Nem szeretném, ha este a haverok a kocsmában az illatom miatt sandán végigmérnének, majd később rémülten menekülnének a wc-ből, ha belépek oda ...
- A vázák és fazekak nem csodalámpák. Hiába símogatod azokat, egy büdös darab dzsinn sem fog előfüstölögni belőlük. Ugyan ez a helyzet a szőnyegosztályon is. Egyik sem fog repülni, hiába tapogatod végig őket.
- Melltartóknál felesleges a számokkal és betűkkel foglalkoznod, nem számzáras lakat az. Tartsd elém és én leveszem kézzel a méretet a kosárról. Tuti nem tévedek.
- Melyik árnyalatú együttes megy az íriszed színéhez? Mi van?? Az együttesről nekem a Beatricse  jut eszembe azonnal ( vagy a Manchester United ) ,írisz meg a Csillagkapuban van, azon keresztül lépnek be a féregjáratba a CSK1-tagjai. A barack pedig nekem gyümölcs, nem szín, a püspökliláról meg a Tőkés László ugrik be... Keki? Olyan szín nincs is, csak kitalálod itt nekem. Padlizsán meg a zöldségesnél van.