Lancelot, a béka.

Ennyit mutatott a hőmérő szombaton Kistarcsán délben, árnyékban. Budapest bizonyos részén persze még nagyobb volt a meleg koncentráció, köszönhetően a sok nénibácsinak/bácsinéninek a szivárványos zászló alatt...

Az egész kánikulát végigmelóztam ebben a tökrohasztó időben, persze mikor máskor lenne ennyi külső burkolás, ha nem most. Pár éve csúnyán ráfáztam (képzavar) arra, hogy egy szál boxeralsóban  és papucsban burkoltam medencét - ha meglátott volna egy munkavédelmis jóember, szerintem ott a helyszínen ver agyon egy szőrös deszkával. Sikerült is úgy leégnem, hogy utána egy hétig vedlettem le a bőröm, mint egy Boa constrictor, javító smink nélkül még egy zombifilm forgatásáról is kitiltottak volna. Na, ezt idén megelőzöm, gondoltam, úgyhogy hosszú gatyában és pólóban nyomtam az ipart, kollégák, kőművesek, szobafestők legnagyobb megrökönyödésére. Na, de én kemény vagyok, mint brúszwillisz a dájhárd ötben, így egyszer sem vetkőztem neki. Ennek köszönhetően könyöktől lefelé úgy néznek ki a karjaim, mintha csokikrémet kavargattam volna velük a nugátgyárban, a pofám és a nyakam pedig erősen hajaz Ülő Bika törzsfőnök bőrszínére. Levetkőzve teljesedik ki igazán a látvány orgia, köszönhető hófehér hasamnak és mellkasomnak, valamint hasonlóan mészfehér virgácsaimnak, amit megspékel a szőrzet vad kakofóniája... Egyszóval igen vaddisznóul nézek ki pőre valómban. 

Egyik nap apró, vad kiáltásokat hallottunk, szociopata kollégám megállt a teraszon, lerakta a glettvasat és bőszen kurjongatott vissza, mint Matuska bácsi, mikor tihanyi visszhangot játszott a hülye turistáknak. Mivel az építkezéstől nem messzire található a putrisor, ahol sok barna bőrű egyed lakik - ők nem a napon végzett melótól barnultak le, sőt, semmilyen melótól nem barnultak, fakultak, zöldültek - azt hittük, ők óbégatnak, így én is beszálltam a dologba, egészen addig, míg egy kőműves fel nem hívta rá becses figyelmünket, hogy pár házzal odébb valami shaolin templom van és amit hallunk és utánozunk, azok az ott edző jóemberek hangjai. El is ment így a kedvünk a kurjongatástól...

Azt hiszem, ezt az agyalágyító hőséget szombat este le kell vezetni, hideg sörökkel, esetleg valami koncerten. Ámen.

Gyerekkorom óta szeretek rajzolni, festeni. Az utóbbi időkben elhanyagoltam ezt a műfajt, annyira, hogy ecset konkrétan vagy nyolc éve nem volt a kezemben... Tavaly ihletet kaptam és főzés közben készítettem pár ceruzarajzot, idén pedig vettem újra festékeket, ecseteket, farostlemez táblát és  nekikezdtem egy képnek. Mit mondjak, annyira nem voltam elégedett a végeredménnyel, de ennyi év kiesés után nem is vártam csodát.

Talán mostantól sikerül sűrűbben alkotnom. Jó lenne.

( A fotókat a telefonommal készítettem a "művekről", úgyhogy nem a legjobb minőségűek ) .        

Néhanap megnézünk a tévében egy részt a Gyilkos elmék című sorozatból. Na, ott aztán akad mindenféle patás ember, szocio, pszicho, miegyéb. Sosem gondolná az ember, hogy ezekből akár közvetlen közelében is felbukkanhat egy-egy példány, pedig ahogy a köz mondja, az élet az egyik legjobb forgatókönyv író.
Van egy kollegám, aki meló közben kis rádóját hallgatja egész nap. Ez még ugye nem is meglepő. Viszont a Kossuth rádiót tolja árbájtidőben a jóember, ami már eleve gyanús... A hétvégén ketten dolgoztunk egy lakásfelújításon, ő az étkezőt, én a fürdőt burkoltam. Mindezt úgy, hogy reggel a gazdaműsor keretein belül végighallgattam egy elmélkedést a kétszikű növények reagálásáról az újfajta ökobigyós vegyszerekre, majd jött egy laza nyugdíjas félóra a legjobb csirkefarhát szelídítő módszerekről, majd következett egy kis mikro és makro gazdasági elemzés, mindezeket óránként hírekkel (ugyanazokkal) megspékelve. Később vallási műsorok kerültek terítékre, úgyhogy bérmálkoztam, elsőáldoztam, képbe kerültem kóser és sakterügyileg, majd ezeket megtoldották kisebbségi műsorokkal, így már tudom, miért és hogyan lehet segílyeket felmarkolni.
A déli krónika után már nem bírtam tovább, így félve, de megkérdezetem, nem lehetne é áttekerni valami zenei csatornára, már mindegy mire, felőlem jöhet akár valami tupci-tupci-csörömp-csörömp is, vagy bóvliguszti, csak ne ezt kelljen hallgatnom...
Nem lehetett váltani. Kollégám szerint a mai modern zenék csak ártanak az emberek lelkivilágának. (Bezzeg a Kossuth rádió az nem).
Ez fasza, gondoltam, miközben sandán néztem M. fizimiskájára, nem szívat e, de nem. Hótt komolynak tűnt a pofázmánya. Itt már sejteni kezdtem, hogy kissé hangyás a faszi.
Később sikerült beszélgetésbe elegyednünk, amiből kiderült, hogy nincs gyereke és nem is akar szaporodni, mert utálja, ha ricsaj van a lakásban, pláne, ha aludni akar, vagy ha Forma-1 van a tévében. Majd közölte, hogy azért dolgozik minden szombaton és vasárnap - hétfőn szokott otthon maradni - mert így akkor nem kell napközben is hallgatnia és látnia az asszonyt. Abból untig elég neki az esti két-három óra. Ez mondjuk a negyven éve házas emberek esetében, ha van egy házisárkány a pecóban, még érthető is lenne, de a nyomorult 5 éve van együtt az oldalbordájával.
Egyszóval elég filozófikus magasságokba nyúlt a csevegésünk, amire feltette a koronát azzal a kijelentésével, miszerint itt az ideje egy óriási globális világvégének, hogy az emberiség döntő többsége kipusztuljon és újra kezdje a civilizáció építését-végre önállóan. Ugyanis szerinte nagy humbug a Darwin féle fajelmélet, meg az istentől való eredet, mert az emberiséget az ufók pottyantották erre a sárgolyóra... (Gondolom, valami intergalaktikus fakultatív foglalkozás keretein belül). Valószínűleg agyára mehetett gyerekkorában a sok Nemere István könyv.
Nem is nagyon mertem ellenkezni vele egész nap, nem szerettem volna, ha gondolat helyett ő üt szöget a fejembe.
Viszont többé nem szeretnék kettesben maradni egy építkezésen ezzel a Breivik palántával. Valószínűleg az agyturkász azt mondhatta neki, hogy elmebeteg, ő meg úgy értette, elmehetek.

Elkezdődött a foci Eb, Lengyel-Ukrán társrendezésben. Azt hiszem, sok férfitársamnak adott a program (nekem is), délután hattól nyolcig meccs, közben, vagy a szünetben vacsora, hideg söci, nyolctól háromnegyed kilencig családi élet az asszonnyal, barátnővel, kedvessel, megbeszélni, kivel mi történt napközben,a kis Pistikének, vagy Klotildkának leellenőrizni a leckéjét, sört tenni a hűtőbe, újra vacsorázni, szex (legalább kétféle pózban és természetesen az asszonnyal). Mindezekre van erős háromnegyed óra. Jó szervezést, leleményességet igényel, az tuti. Bár ajánlott nem úgy intézni a dolgokat, hogy szex közben vacsorázunk, sörözünk és közben fél szemmel a tévét lessük, hogy a Gundel Takács Gábor mikor jelentkezik be Gdansból. Gondoljunk arra a tényre, hogy pár hét és véget ér az Eb, magyarul lesz élet a foci után is, ami nem mindegy, milyen... Valószínűleg egyikünk sem szeretne hetekig-hónapokig konzerveken és zacskós leveseken élni, cölibátusban leledzeni és néha nem ártana tiszta gatyát felvenni, lehetőleg a sajátunkat, nem azt, amit a szomszéd szárítóköteléről lopunk el kínunkban...
Kedveskedjünk életünk párájának az átélt leendő és jövendő kínokért! Minden nő örül egy új ruhadarabnak. Lepjük meg hát kedvesünket például egy Rooney mezzel. Az édesség is mosolyt csalna orcájukra, nosza, vigyünk haza finom bombonokat! Gondoljunk arra, hogy nemsokára jön az egyenes kiesési szakasz, a hosszabbítás és a tizenegyes párbajok drámai feszültségét kiválóan lehet oldani egy kis csokoládé majszolással.
No de félre a tréfát, hiszen a foci komoly dolog. Mindenkinek van kedvenc csapata. Én kiskorom óta anglomán vagyok, de most nem sok babért jósolok kedvenceimnek. Hol van ez az átalakulóban lévő gárda a gyerekkorom Keegan, Mariner, Robson, Trevor Francis, Brooking, Clemence által fémjelzett csapattól? Fényévekre.
Szerintem három ország válogatottja esélyes a végső győzelemre. A fritzeké, a fapapucsosoké és a hispánoké. Persze, a labda gömbölyű, a kezdő sípszóig minden meccs háromesélyes és még sorolhatnám a sablonokat, de ezt meghagyom a tévéstúdiókban a "szakkommentátoroknak".
Jó estét, jó szurkolást!